A bizottság létrejöttét az első püspöki szinódus (1967. szeptember) tagjai javasolták. VI. Pál pápa elég hamar igent mondott a javaslatra. Manapság már ennek is látjuk a közvetett és közvetlen okait: a II. vatikáni zsinat utáni negatív jelenségek a Katolikus Egyházban, a papi élet válsága és a cölibátus körüli viták, valamint az ökumenizmus katolikus elveinek tisztázása. Közvetlen okként meg kell említenünk a teológiai pluralizmus megjelenését a Katolikus Egyházban és az egyre gyakrabban jelentkező feszültséget az Egyház tanítóhivatala és a teológusok között. Ez különösen is megmutatkozott akkor, amikor megjelent VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája (1968. július 25.) az élet helyes továbbadásáról. Többek véleménye szerint a döntés meghozatalát segíthette az a nagyfokú társadalmi zűrzavar és nyugtalanság is, ami 1968-ban jelentkezett Nyugat-Európában. A Nemzetközi Teológiai Bizottság első tagjai főként olyan nagynevű teológusok (Hans Urs von Balthasar, Yves Congar, Karl Rahner, Joseph Ratzinger) voltak, akik szakértőként részt vettek a II. vatikáni zsinat tanácskozásain is. Az első tanácskozás (1969. október 8.) kezdetén VI. Pál pápa megfogalmazta a bizottság feladatát. Külön kérte, hogy a testület segítse a Hittani Kongregációt és a szentszéki hivatalokat a zsinat határozatainak hűséges megvalósításában.
A bizottság első, ideiglenes statútumát VI. Pál hagyta jóvá. Egyértelmű, hogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság a vatikáni Hittani Kongregáció tanácsadó testülete. Feladata, hogy a legfontosabb hittani kérdések vizsgálatával segítse a pápa, illetve a Szentszék tevékenységét. Elnöke a kongregáció mindenkori prefektusa, tagjait – legfeljebb harminc főt – a Szentatya nevezi ki öt évre (ad quinquennium), különféle nemzetiségű és különböző teológiai iskolákhoz tartozó teológusok közül, akik kiemelkedő tudományos munkásságuk mellett az egyházi tanítóhivatal iránti hűségükről is tanúságot tesznek. A tagok személyére vonatkozóan a pápának a Hittani Kongregáció prefektusa tesz javaslatot, aki döntése előtt egyeztet az illetékes püspöki konferenciákkal. A bizottság évente tartja közgyűlését, állásfoglalásai tanácsadó jellegűek, nem sorolhatók az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai közé. II. János Pál pápa a Tredecim anni iam kezdetű motu proprióval 1982. augusztus 6-án végérvényesen elismerte, jóváhagyta a bizottság működését és módosította szabályzatát. A statútum szerint a bizottság küldetése az, hogy tanulmányozza a nagyobb jelentőségű kérdéseket, „különösképpen azokat, melyek új szempontokat tárnak elő, és hogy ily módon segítséget nyújtson az Egyház tanítóhivatalának, különösképpen a Hittani Szent Kongregációnak, amely mellé meg lett alapítva” (1. p.). II. János Pál pápa megengedte, hogy azokat a dokumentumokat, melyeket a bizottság tagjainak többsége – a Hittani Kongregáció prefektusa jelenlétében – jóváhagyott, a Szentatyától nyert jóváhagyás után publikálhassák.
Az elmúlt ötven évben a Nemzetközi Teológiai Bizottság tanácskozásairól 29 dokumentum jelent meg nyomtatott formában is. A legutolsó (2019-ben) a vallásszabadságról szóló megnyilatkozás (La libertà religiosa per il bene di tutti). A II. vatikáni zsinat óta megváltozott a világ és az Egyház helyzete a világban. Ezért volt szükség arra, hogy a bizottság újrafogalmazza és kibővítse a zsinat tanítását. Az utolsó előtti dokumentum (2018) – Ferenc pápa szándéka szerint – kifejti a szinodalitás teológiai alapjait és konkrét megvalósulási lehetőségeit korunk Egyházában (La sinodalità nella vita e nella missione della Chiesa). A Szent István Társulat kiadásában, a Római dokumentumok sorozatban magyar nyelven is olvashatjuk a bizottság működésének eredményeit, amelyek vonatkoztatási pontokat, szilárd normákat jelentenek a teológusok és a teológiai viták számára.
A kezdetektől fogva szinte minden ötéves periódusban volt magyar tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak. Az első testület tagjai közé tartozott Nemeshegyi Péter jezsuita atya (1969–1974). Gál Ferenc 1980 és 1986 között dolgozott a bizottságban. Vanyó László és Ivancsó István után jelenleg Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola dogmatikaprofesszora képviseli a magyar katolikus teológiát ebben a fontos vatikáni bizottságban.
A Hittani Kongregáció tanácsadó testületeként működő teológiai bizottságnak régen is és ma is az a feladata, hogy a hit tisztaságát védelmezze a Katolikus Egyházban, mert a pápa, a püspökök és a papok hűségesen akarják tanítani és továbbadni a keresztény hit igazságait. Azt kell mondanunk, hogy a testület létrehozását valami sajátos félelem előzte meg és sürgette. Igen, a félelem. De nem a hétköznapi értelemben vett félelemről van szó, hanem arról a féltésről, amely nem szeretné, hogy a megváltó Jézus értünk adott és bennünk élő élete csorbulást szenvedjen. Pál apostol ezt a sajátos féltő szeretetet így fogalmazta meg: „Krisztus keresztje nehogy üressé váljon” (1Kor 1,17).
