Fotó: Fábián Attila
Mikor és kiben született meg az ötlet, hogy iskolájuk felkarolja a kántorok képzését is?
Bene Balázs: A kántorképző indításának gondolata február 5-én merült fel először, amikor Erdő Péter bíboros úr felszentelte iskolánk központi épületét. Az ezt követő beszélgetésben fogalmazta meg a kérését, hogy szervezzünk meg intézményünkben a kántorképzőt. Mi készséggel és örömmel fogadtuk ezt a felkérést, és teljes erővel, a legjobb szakmai tudásunkkal kezdtük neki a munkának. Az oktatott tárgyak összeállításánál két szempontot kellett figyelembe vennünk: egyrészt a zenei-szakmai alapelveket, másrészt az Egyház által megfogalmazott elvárásokat. Az Egyházzal való szoros együttműködést alapvetően fontosnak tartom, hiszen a nálunk végzettséget szerző hallgatók templomi zenei szolgálatot fognak ellátni. Fontosnak gondoltuk azt is, hogy az anyagismeret-órát részévé tegyük az oktatásunknak. Ez a tantárgy felvonultatja a hallgatók előtt az egyházi énekek színes palettáját. Ennek köszönhetően a saját templomukban változatos énekrendet tudnak összeállítani, és nem csak a húsz-huszonöt, mindenki által jól ismert énekre korlátozódik majd a zenei szolgálat.
A nyáron Balatonbogláron riportot készítettem a Kazetta táborban, ott elhangzott: amikor zenével dicsérjük Istent, a hit nem elég, szükség van a magas szintű szakmaiságra is.
B. B.: Kétségtelen, hogy az fog szépen szolgálni, akinek mély a hite, ám ez önmagában még kevés. A megfelelő zenei képzettség, a szakmai tudás is elengedhetetlen.
M. L.-né: Nagyon fontos a hangszeres gyakorlati tudás, hogy az orgonán való játék ne jelentsen problémát. Hiszen a kottahű játék mellett esetenként szükség van a szakszerű improvizálásra, ahogyan a nagy zeneszerzők műveinek előadására is. Lényeges emellett a szép énektudás, hogy a kántor a misén elhangzó énekekben vagy akár egy kórus irányításában is vezető szerepet vihessen.
Mennyiben más az Önök iskolájában indított képzés, mint a más, hasonló kántorképzőkben zajló oktatás?
B. B.: A fő különbség talán a képzés gyakorlatközpontúsága; igyekszünk nagy hangsúlyt helyezni erre. Az időbeosztás tekintetében is másfajta struktúrát alakítottunk ki, próbáltunk igazodni a kor és a felnőtt jelentkezők igényeihez. A képzésünk egy kéthetes, intenzív nyári kurzusból áll; ez idén júniusban indult. Ezt egészíti ki évközben négy konzultációs alkalom: kettő ősszel, kettő pedig tavasszal. Ezeket szombati napokon tartjuk, reggeltől estig. A hallgatók napközben elméleti és gyakorlati órákon vesznek részt, este pedig szentmisén, a budapest-kelenföldi Szent Gellért-templomban.
M. L.-né: A hallgatóink közül többen orgonistaként is szolgáltak a miséken.
Kik jelentkezhetnek a kántorképzőre? Van például alsó vagy felső korhatár?
B. B.: Az életkor nem szerepel a kritériumok között, csak a zenei felkészültséget vizsgáljuk. A felvételi követelmény nagyjából a zenei alapvizsgának megfelelő szint a zongora- vagy esetleg az orgonatudás vonatkozásában és az elméleti ismeretek területén is, ami alatt a szolfézs tantárgy értendő. Aki hat éven át tanult zongorázni zeneiskolában, az már meg tud felelni ennek az elvárásnak.
M. L.-né.: A rendszeres gyakorlás nagyon lényeges, hiszen aki jelentkezik hozzánk, annak meg kell tanulnia a teljes repertoárt, mely más, mint a zeneiskola tananyaga. Az első és a második év végén is szintfelmérő záróvizsgát kell tenni. Aki mindkét vizsgát sikeresen teljesíti, az pecsétes papírt kap a képzés elvégzéséről. Bíboros úrral megállapodtunk, hogy ő is aláírja majd a dokumentumot. Így a végzős hallgatók szakmailag és egyházilag is hiteles bizonyítvánnyal a kezükben láthatják el majd a kántori szolgálatot az ország bármely templomában.
Az első évfolyamra hányan jelentkeztek?
B. B.: Kilencen, közülük nyolc jelentkezőt vettünk fel. Az érdeklődők előképzettsége nagyon széles skálán mozgott: volt olyan, aki itt szerette volna elkezdeni a zenei tanulmányait, és diplomás zenetanár is jelentkezett a kántorképzőbe.
M. L.-né: Az első évfolyamban olyan hallgatónk is akad, aki gyakorló kántorként érezte úgy, hogy szüksége van a továbbképzésre.
A zeneművészeti szakgimnáziumba járó 14–18 éves növendékek is jelentkezhetnek?
B. B.: Igen, nyitott a képzésünk mindenki számára.
A kántorképzés elindításának van-e köze ahhoz, hogy jövő szeptemberben Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust?
M. L.-né: Nincs, ettől független volt a kántorképző indítása. De természetesen mi is szívesen részt veszünk majd a kongresszus rendezvényein, több helyre is küldtünk már szakmai anyagot (zenekari, énekkari, kamarazenei repertoárt), egyeztetés céljából.
Milyen eredményeket várnak az intézményükben elindított képzéstől?
M. L.-né: Mindenképpen szeretnénk eleget tenni bíboros úr kérésének, amelynek hátterében az szándék áll, hogy a kántorok szakmai felkészültsége kellően magas színvonalú legyen. Kollégáink ennek megfelelően állították össze a tananyagot.
B. B.: Köszönettel tartozunk Erdő Péternek és Urbán Gábornak, a budapest-rákos-
szentmihályi Szent Mihály-templom plébánosának, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vagyonkezelőjének, hogy a képzés meghirdetésében és finanszírozásában is a segítségünkre voltak, és lehetővé tették számunkra egy új elektromos orgona megvásárlását.
M. L.-né: Az iskolánkba, illetve a képzésünkbe vetett bizalom jele az is, hogy bíboros úr megosztotta velünk egy újfajta kezdeményezéssel kapcsolatos elképzelését. Ez nem más, mint az egyházi könnyűzene, az evangelizáló, dicsőítő zene bevezetése a kántorképzésbe. A részletekről egyelőre nem szeretnék beszélni, tekintettel arra, hogy a terv még alakulóban van. Bíboros úr személyes kérésének megfelelően azon dolgozunk, hogy megfelelő szakmai szintre emeljük a dicsőítő zenét a szentmisében. A cél, hogy a szakmában és az egyházi körökben is elfogadott legyen a modernebb zenei szolgálat: a gitáros misék, illetve a fiatalok által különösen kedvelt másfajta dicsőítő zenék.
