A két fogalom közül az első az ismertebb. Az utca emberének is van valami fogalma arról, hogy mi is valójában a rózsafüzér. Számtalan esetben lehet látni, hogy az emberek előszeretettel akasztják a személygépkocsik belső visszapillantó tükrére. Divatból? Amulettként? Hitből? Ezt valójában csak személyes kérdésre tudnák megmondani az autóvezetők. Tény azonban, hogy ott van az autókban, még akkor is, ha – ne legyen kétségünk efelől – csak kevesen tudnák megmondani, hogy milyen imádságokat jeleznek rajta a szemek. A rózsafüzér titkait pedig még kevesebben tudnák elsorolni.
Különösen a mi vidékünkön sokak csuklóján lehet látni egy másfajta imafüzért, a csotkit. Erről még kevesebb ismeretük van az embereknek, nemigen tudják, hogy ez a „keleti” vagy „bizánci” rózsafüzér. Az arányokat figyelembe véve bizony sokkal kevesebb a görögkatolikus (vagy az ortodox, netán a bizánci lelkiség iránt érdeklődő) ember hazánkban. Hogy miért viselik sokan a csotkit? Reméljük, nem divatból, nem amulettként, hanem hitből. Legalábbis bízhatunk abban, hogy aki a hosszabb, és nem csak a csuklón körbefutó változatot viseli, az valóban imádságra használja a csotkiját.
Mind a kettő: a rózsafüzér és a csotki is eszköz ahhoz, hogy rászoktassa az embert a rendszeres imádságra. A rózsafüzért Szent Domonkos nevéhez és személyéhez szokták kötni, de tudjuk, valójában korábbi nála. Mindenesetre az ő szándéka is az volt az elterjesztésével, hogy imádságra szoktassa az embereket. Ugyanez a csotki célja is, mégpedig kezdettől fogva. Nem tudni, ki találta ki. Annyi azonban tudható, hogy a rendszeres és állandó imádságra való rászoktatást akarták elérni vele. Már akkor is ezt a célt tűzték maguk elé a szerzetesek és a pusztai atyák, amikor még csak kavicsokat vagy bogyókat használtak az elmondott imák számolására.
Míg a rózsafüzér az üdvtörténeti eseményeket veszi sorra az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges (továbbá Szent II. János Pál pápa óta a világosság-) olvasóban, addig a csotki szemeire való imádkozás lényegesen egyszerűbb. Klasszikussá vált formája negyven szemet tartalmaz, de van százas is, a csuklóra alkalmazott változata pedig kevesebb szemből áll.
Az idők folyamán evangéliumi ihletésre a következő formája alakult ki az imádságnak: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön.” Látható, hogy ez inkább magánimádság, a magánájtatosságot szolgálja, míg a rózsafüzért közösségben is lehet imádkozni. Nem véletlen, hogy a Katolikus Egyházban rózsafüzér-társulatok jöttek létre az idők folyamán. S ez érvényes Görögkatolikus Egyházunkra is. 1922 és 1948 között öt kiadása is napvilágot látott a görögkatolikus, Élő rózsafüzér című ájtatossági és szabálykönyvnek. A Jézus-ima mondása azonban ilyen közösségi jelleggel – alapvető céljának megfelelően – nem jött létre.
Októberi estéken sok helyen imádkozzuk templomainkban a szentolvasót a rózsafüzér segítségével. Igaz, sok görögkatolikus közösségben felváltotta ezt az általánosan szeretett paraklisz az Istenszülő köszöntésére. A lényeg: imádkozzunk rendszeresen. Tanuljuk meg ezt akár a rózsafüzér, akár a csotki segítségével!
