Akiknek két szín alatt adott testet és vért, hogy kettős lényeg egésze táplálja az embert. A Verbum supernum prodiens kezdetű himnusz harmadik versszaka folytatja az utolsó vacsora elbeszélését és annak feltárását, miért is alapította az Úr az Eucharisztia szentségét. A harmadik versszak első sorai főként a tanítványokról szólnak, akiknek Jézus a kenyér és a bor színe alatt testét és vérét adta. A harmadik és a negyedik sor feltárja előttünk a misztériumot: Jézus Krisztus istenemberi magánvalóságának egységével akarja táplálni az embert. Mindehhez hozzájárul annak ténye is, hogy a harmadik versszak több biztos hitigazságot foglal össze: a kenyér és a bor maradandó színei alatt az utolsó vacsorán az Úr ténylegesen a tulajdon testét és vérét adta táplálékul, mégpedig a maga teljes magánvalóságában, ami azt jelenti, hogy ő egy isteni személy, két természettel.
Ilyen értelemben János evangéliumának 6. fejezete és az utolsó vacsora eseményeinek szinoptikus elbeszélései, valamint Szent Pál leírása (vö. Mt 26,26–28; Mk 14,22–24; Lk 22,14–20; 1Kor 11,23–25) jelenik meg Szent Tamás himnuszában mint a vacsora eseménye és annak –
János evangélista teológiai koncepciójában – kronológiai szempontból megelőző alapozása. Mindazt tehát, ami a vacsorán történt, Jézus a tanítványai számára már megalapozta kafarnaumi beszédében. A harmadik versszak második részében Szent Tamás Jézus ígéretére épít, miszerint tulajdon testét és vérét adja eledelül tanítványainak. Ennyiben nem csupán lelki eledelként adja magát az Úr, hanem konkrét valóságában. A Jézusban való hit és bizalom, valamint a testéből és véréből való táplálkozás szoros kapcsolatot alkotnak egymással nemcsak az utolsó vacsorán jelen lévő tanítványok, hanem azok számára is, akik az ő szavukra hinni fognak Jézusban. János evangéliumában Jézus nem a sokaság kérdésére válaszol (Jn 6,25), hanem a hétköznapok veszendő kenyeréről a mannára tér át, majd tematikailag az élő kenyérre fordítja a szót, végül pedig saját magát azonosítja az élő kenyérrel (Jn 6,41). Ez az az eledel, amelyért a hitnek munkálkodnia és fáradoznia kell. Jézus Krisztus több mint Izrael életadói: Mózes, a Tóra és a manna. A mennyből alászálló élő kenyér a megtestesült Krisztus, aki maga az Élet és az Út, aki önmaga személyében mutatja meg az Istennel való egyesülésre vezető utat: benne Isten egyesíti magával az embert, és az embert önmagával. A Verbum supernum himnusz harmadik versszaka ennyiben az Eucharisztia misztériumában feltáruló krisztológiát és megváltástant mint dicsőítő éneket adja ajkainkra, és az Eucharisztia alapításának okát és célját mondja el.
