Az eucharisztikus kongresszusra készülve

Akiknek két szín alatt adott testet és vért, hogy kettős lényeg egésze táplálja az embert. A Verbum supernum prodiens kezdetű himnusz harmadik versszaka folytatja az utolsó vacsora elbeszélését és annak feltárását, miért is alapította az Úr az Eucharisztia szentségét. A harmadik versszak első sorai főként a tanítványokról szólnak, akiknek Jézus a kenyér és a bor színe alatt testét és vérét adta. A harmadik és a negyedik sor feltárja előttünk a misztériumot: Jézus Krisztus istenemberi magánvalóságának egységével akarja táplálni az embert. Mindehhez hozzájárul annak ténye is, hogy a harmadik versszak több biztos hitigaz­ságot foglal össze: a kenyér és a bor maradandó színei alatt az utolsó vacsorán az Úr ténylegesen a tulajdon testét és vérét adta táplálékul, mégpedig a maga teljes magánvalóságában, ami azt jelenti, hogy ő egy isteni személy, két természettel.
Ilyen értelemben János evangéliumának 6. fejezete és az utolsó vacsora eseményeinek szinoptikus elbeszélései, valamint Szent Pál leírása (vö. Mt 26,26–28; Mk 14,22–24; Lk 22,14–20; 1Kor 11,23–25) jelenik meg Szent Tamás himnuszában mint a vacsora eseménye és annak –
János evangélista teológiai koncepciójában – kronológiai szempontból megelőző alapozása. Mindazt tehát, ami a vacsorán történt, Jézus a tanítványai számára már megalapozta kafar­naumi beszédében. A harmadik versszak második részében Szent Tamás Jézus ígéretére épít, miszerint tulajdon testét és vérét adja eledelül tanítványainak. Ennyiben nem csupán lelki eledelként adja magát az Úr, hanem konkrét valóságában. A Jézusban való hit és bizalom, valamint a testéből és véréből való táplálkozás szoros kapcsolatot alkotnak egymással nemcsak az utolsó vacsorán jelen lévő tanítványok, hanem azok számára is, akik az ő szavukra hinni fognak Jézusban. János evangéliumában Jézus nem a sokaság kérdésére válaszol (Jn 6,25), hanem a hétköznapok veszendő kenyeréről a mannára tér át, majd tematikailag az élő kenyérre fordítja a szót, végül pedig saját magát azonosítja az élő kenyérrel (Jn 6,41). Ez az az eledel, amelyért a hitnek munkálkodnia és fáradoznia kell. Jézus Krisztus több mint Izrael életadói: Mózes, a Tóra és a manna. A mennyből alászálló élő kenyér a megtestesült Krisztus, aki maga az Élet és az Út, aki önmaga személyében mutatja meg az Istennel való egyesülésre vezető utat: benne Isten egyesíti magával az embert, és az embert önmagával. A Verbum supernum himnusz harmadik versszaka ennyiben az Eucharisztia misztériumában feltáruló krisztológiát és megváltástant mint dicsőítő éneket adja ajkainkra, és az Eucharisztia alapításának okát és célját mondja el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..