Felajánlották neki a legnagyobb egyházi méltóságot is, de ő szerényen és határozottan úgy döntött, hogy a katedrán tudja a legjobban szolgálni egyházát. Felismerte, hogy a teológusnak igen nagy és felelős feladata van. A teológus mutat rá világosan arra, hogy a krisztusi kinyilatkoztatás az egyetlen értelmes, végső válasz létezésünk döntő kérdéseire. Tudományos módszerrel elvégzi a hitre vonatkozó reflexiót, kifejti, mit jelent Isten közeledése felénk, és hogyan kell erre válaszolni. Az élő hitnek azon a színvonalon kell állnia, ahová az ember kultúrájával eljutott. Nehéz helyzetekben, vészterhes évtizedekben is helyt tudott állni. Vallotta, hogy minden körülmény között lehet és kell szolgálni. Átmeneti időszakban szolgált. Része volt abban, hogy a katolikus egyház megrázkódtató körülmények között átalakuljon az államilag támogatott népegyházból szolgáló, személyes döntésen alapuló egyházzá. Ez bizony komoly emberi érettséget, éleslátást, tisztességet kívánt. Azt csak kevesen tudják, milyen erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy a hagyományos és sokszor megmerevedett egyházi tanítást tapintatosan, törés nélkül alakítsa át korszerű, megújult teológiává. Fő művének címe egyszerűen ennyi: Dogmatika. Kevés teológusnak adatik meg, hogy teljes, átfogó szemléletű dogmatikát alkosson. Művében a keresztény hit teljes és korszerű, közérthető feldolgozása rejlik. Hosszú volt az út a katolikus hittételek rögzítésétől, a hit ébresztgetésén keresztül a teljesség felé vezető útig. Gál Ferenc végigjárta ezt az utat, és számunkra is járhatóvá tette.
Nem pazarolta idejét, mindig a legfontosabbra koncentrált, a Jézusban feltáruló titokra, az egyházban tovább élő Krisztusra. Életének titka Jézus titka volt, és mindig erről tett tanúságot. Legnagyobb jelentőségű művének Jézus Krisztus, a Megváltó című írását tartotta. Jézus feltámadása óta biztosan tudjuk, hogy van olyan erős szeretet, amely a halálból is kiragad minket. Földi életünk révén átmegyünk az örök életbe. Az atya a Fiú által a Lélekben ajándékozza nekünk ezt az életet. Gál Ferenc meggyőződéssel vallotta, hogy létét, hitét a teremtő és megváltó Isten tartja kezében. Ezért tudott úgy szeretni, tartózkodóan és szemérmesen, hogy életén, személyén keresztül megsejthettük: van örök szeretet, amely végső értelmet ad életünknek. Világosan látta, hogy a halál nem ezt vagy azt az értéket fenyegeti, hanem létünket, mindent, amit az élet jelent. És amikor a semmi szakadéka felrémlik az ember halálában, akkor csak a feltámadott Krisztushoz, az egyetlen szilárd valósághoz fordulhatunk, ez igazán emberi tudatunk alapja.
