Fotó: Bókay László
Útban az ősi Mária-kegyhely felé gimnazistakorom piaristáknál végzett lelkigyakorlatai jutottak eszembe, melyeken még jóval az 1990-es évek változásai előtt vettünk részt. Aki nem egyházi iskolába járt, talán nehezebben jutott el ilyen alkalmakra, nekünk azonban örökre az emlékezetünkbe vésődtek, a szívünkbe égtek Jelenits István és más szerzetesek akkori mondatai. Persze akkoriban még fogalmunk sem volt arról, hogy létezik például Szent Ignác-i lelkigyakorlat. A lectio divina módszerről pedig egészen mostanáig nem hallottam. Ennek lényege, hogy segít Jézus Krisztusra, az ő szavaira figyelni, és a Szentlélek vezetésével megerősödni a hitünkben.
A Pécsi Egyházmegye honlapján könnyen utána tudtam nézni a lectio divina módszernek, hiszen ott hétről hétre olvashatók segédanyagok a vasárnapi evangéliummal kapcsolatban. Így találtam rá Nyúl Viktor pasztorális helynök alábbi soraira is:
„XVI. Benedek pápa a Verbum Domini (Az Úr szava) kezdetű apostoli buzdításában a Szentírás imádságos olvasására – »lectio divinára« – ösztönöz. Ez a Szentírás imádságos megközelítési formája, melyet az első századoktól alkalmaz az Egyház. A lectio divina főbb állomásai: a szöveg figyelmes olvasása csendben (lectio) – szó szerinti üzenetének megértése. Elmélkedés (meditatio) – mit mond nekünk a bibliai szöveg? Szemlélődés (contemplatio) – a szöveg szemlélése, Isten ajándékaként való ünneplése. Imádság (oratio) – imádság, amire a szöveg indít, hogy Istent megszólítsam. Megosztás (condivisio) – a szövegben felfedezett örömhír továbbadása. Végül cselekvés (actio, operatio) – a szó tettekre váltása az életünkben, ami megtérésre ösztönöz. A lelkigyakorlat célja a lectio divina lépéseinek elsajátítása, a kijelölt szentírási részek teljesebb megértése, s ezáltal a vasárnapi szentmisék tudatosabb megünneplése, vagyis az Isten szavával való kapcsolat elmélyítése, ami a lelkiélet és a misszió alapja. Ezt segítik az imádságos légkörben együtt, illetve egyénileg meghallgatott, tanulmányozott, átimádkozott és ünnepelt evangéliumi szövegek. A műhelymunkák a csoportvezetők segítségével különböző szempontok alapján segítenek jobban megérteni az evangéliumi üzenetet.”
Hányszor veszünk részt a vasárnapi szentmisén úgy, hogy talán már áldozáskor sem emlékszünk az evangéliumra? Hányszor fordul elő velünk, hogy a vasárnapi liturgia után a következő hét napjain eszünkbe sem jut, mit hallottunk a homíliában?
E gondolatokkal érkeztem meg az árnyas fákkal körülvett, festőien szép és csendes Mária-kegyhelyre, ahol a kertet ápoló gondnok, majd a lelkigyakorlat résztvevői és vezetőjük, Nyúl Viktor is szeretettel fogadtak. A béke, a nyugalom és egymás elfogadása, a kölcsönös tisztelet várt Máriagyűdön. A napokat zsolozsmázás, szentmise, három lectio, szentségimádás és rózsafüzér imádság tagolta részekre. A lectiók Lukács evangéliuma egy-egy fejezetének felolvasásával kezdődtek. Nyúl Viktor ezután körülbelül negyven percen át magyarázta az elhangzott szövegrészt, utalva az előzményekre, s felhívva a figyelmünket arra, hogy mit üzen nekünk a Szentlélek Szent Lukács szavain keresztül, s mit miért tett vagy mondott Jézus. A lectiókat ima vezette be, és ima is zárta. Majd Viktor atya hosszabb – akár egyórás – csendes elmélyülést kért mindenkitől. Ki-ki betérhetett a templomba, vagy ellátogathatott a domboldalban húzódó keresztútra, esetleg a pietà szobrához.
Ekkor beszélgettem Nyúl Viktor pasztorális helynökkel, aki elmondta: a lectio divina lelkigyakorlatokban, mint az összes többiben is, a Szentlélek működik. A csendben, az imádságban rá kell figyelni. A lelkigyakorlat vezetőjének az a feladata, hogy adjon néhány szempontot, ami segíti a résztvevőket a Szentlélekre való odafigyelésben, hiszen a lelkigyakorlatot maga a Lélek vezeti.
Viktor atya hangsúlyozta, ennek a lelkigyakorlatnak az a sajátossága, hogy a résztvevők a Szentírást olvassák. Ő csupán néhány szempontot vet fel, ami segítheti a szemlélődést, az elmélyülést. A felolvasott evangéliumi rész magyarázata mellett néhány konkrét kifejezésre is felhívja a figyelmet, olykor utal egy másik szentírási szakaszra, hozzáfűzi az egyházi tanítóhivatal vagy a Szentatya gondolatait, esetleg felidézi néhány szentnek vagy egyháztanítónak a szakaszról írt gondolatait.
A lelkigyakorlatnak fontos része a megosztás. A lelkigyakorlatozók ilyenkor a „kincseiket” tárják a többiek elé, elmondják, mit üzent számukra az Úr, mi ragadta meg őket a leginkább.
Amikor arról kérdeztem Viktor atyát, hol ismerkedett meg a lectio divina lelkigyakorlattal, elmondta, hogy még a Központi Papnevelő Intézet növendékeként találkozott vele először. Egy verbita szerzetes tartott nekik rekollekciót. Mélyebben azonban a római nagyszemináriumban ismerte meg ezt a módszert, amely a heti rendjükbe volt beépítve. Minden hét elején a következő vasárnap evangéliumát olvasták, ahhoz kaptak szempontokat, s a hétvégéhez közeledve ezeket osztották meg egymás között.
Ebéd előtt néhány résztvevővel beszélgettem. Az egyikük irgalmasrendi szerzetes, Pio atya. Elmondta, hogy már a tavalyi lelkigyakorlat is nagyon nagy segítséget jelentett számára. Erről számoltak be mások is. Beszéltem olyanokkal, akik napi áldozók, s azért érkeztek Máriagyűdre, hogy még jobban megértsék az evangéliumot. Valaki arról beszélt, nagyon örül, hogy eljött, hiszen bizonyos szentírási részeket soha nem értett igazán, például a tékozló fiú történetét. A lectio után azonban világossá vált számára a megbocsátás és a visszafogadás, az apa és az Atya közötti párhuzam. Szíven ütötte Viktor atya figyelmeztetése: néha bizony az idősebb testvér vagyunk, és sajnáljuk, hogy Isten mindenkinek megbocsát, aki megbánja a bűneit…
Hazafelé két mondat motoszkált bennem. Fáj, ha valakinek Isten megbocsát? Az irgalmasság ott kezdődik, hogy meglátom a másikban a testvéremet.
Gyakran halljuk a szószékről a felhívást: olvassuk naponta a Szentírást. Ebben is segít ez a lelkigyakorlat. A Pécsi Egyházmegye honlapja támogatást is nyújt ehhez az évközi vasárnapokra.
Viktor atya elmondta, hamarosan külön honlapra költözik a lectio divina segédanyaga, és további szövegekkel fog bővülni. Emellett pedig könnyebb lesz rákeresni egy-egy szentírási részre, és rátalálni az archívumban.