Az apátság látható csendje

Fotó: Körösvölgyi Zoltán

 

Hogyan kapcsolódhat össze csend és kultúra? A Pannonhalmi Főapátság honlapján olvasható meghatározás segít megadnunk a választ: „Létezik az elhallgatás, a szembe nem nézés, a megalkuvás cinikus csendje. Létezik a szolidaritás semmit ki nem mondó, mégis mélyen osztozó, együttérző csendje. Létezik a kimondhatatlan események előtti, megrendült csend. És végül létezik a befogadás és a megértés reflektáló vagy éppen a találkozásra kinyíló, önkiüresítő, gondolat nélküli, meditatív csendje. Reméljük, hogy 2019 itteni eseményei a Pannonhalmával kapcsolatba kerülő vendégek számára kinyitják a csend dimenzióit.”
A főapátság képzőművészeti kiállítása szokás szerint Szent Benedek napján nyílt meg, és Szent Márton napjáig látogatható. „A csend a kortárs művészet alapanyagaként sokkal megfoghatóbb, mint témájaként. (…) A csend körülírható, de nehezen megragadható, szóvá tenni keveseknek sikerül” – írja köszöntőjében a kiállítás kurátora, Erőss Nikolett.
Tompa Andrea író a tárlat megnyitóján a sokféle csendről beszélt: az ajándékba kapott ragyogásról, az elhallgatásról, a társadalmi csendről, az elnémulásról, a kimondhatatlanságról. Az alkalomra mesét is írt a királyságról, ahol csendet „termelnek”: személyeset és társadalmit, elhallgatást és elnémítást. Hőse a kiáltást választja, hogy végül ajándékba kapja a csendet.
Dejcsics Konrád bencés szerzetes, az apátság kulturális igazgatója Péluszioni Iszidórosz szavaival emlékeztet arra a látszólagos ellentmondásra, hogy a sivatagi atyák vágytak a csönd megtalálására, ugyanakkor arra is, hogy tanításukkal feltárják a hozzájuk érkezők előtt az élet igazságait. „A monostor lakói és a városlakók, a szerzetesek és a művészek, a művészek és a látogatók egyaránt úton vannak a csend felé. Válaszaik még nem tökéletesek. Ám őszinteségük miatt talán mégis a »bölcselet szobrát« formázzák” – fogalmaz a kiállítás bevezetőjében a bencés szerzetes.
A tárlaton öt kortárs alkotó – Ember Sári, Kristóf Krisztián, Pálinkás Bence György, Schuller Judit Flóra és Trapp Dominika – osztja meg csendértelmezését a közönséggel. Személyes történeteik egy részének hátterében a Pannonhalmán meghallott csendek húzódnak meg.
Az alkotások között szerepel diákokkal közösen létrehozott (Pálinkás Bence György és Schuller Judit Flóra), az apátságban élőkkel és dolgozókkal készített beszélgetésekre reflektáló (Trapp Dominika), személyes életeseményt feldolgozó (Ember Sári) és a művészek által hozott, a megtapasztaltak által előhívott alkotás (Kristóf Krisztián és Schuller Judit Flóra) is. A kiállítótérben egymástól elkülönülő művek koncepcionális egységet alkotnak.
Ember Sári mélyen személyes hangvételű munkája (Vagyok az élő suhanás, vagyok az élő zuhanás) nagymamája eltávozására reflektál. „A csendről való gondolkodás során végig a legmélyebb csendet, a halált kerülgettem – írja, majd hozzáteszi: – A megrázó folyamat kísérése ajándék is egyben.” A hangok és látványok – a pannonhalmi naplemente és a bőr ráncainak képe, a távolodó hangot felidéző kagyló, az ápolók fényképei és egyiküknek a gondozás idején készült kézimunkája – egymással összecsengve foglalják össze a „lassú ünneppé” alakuló folyamatot.
Schuller Judit Flóra néma, nyelv nélküli harangja (Glockenspiel) amellett, hogy családi emléket dolgoz fel, a kiállítás emblémája is lehetne. „Hallgatásával állít emléket a megszakadt (család)történeteknek” – fogalmaz munkájával kapcsolatban az alkotó.
Trapp Dominika Parázstartás című alkotásának középpontjában az apátság sokféle csendjeinek hátterében megbúvó, azokat lehetővé tevő és fenntartó mögöttes folyamatok szimbolikus ábrázolása áll. „A hőellátás domináns részét biztosító biomassza-erőmű, az ott lezajló átalakulás számomra az apátság mint energetikai központ működésének metaforájává vált” – írja. Az installációban az erőművet tápláló forgács és hat beszélgetés lenyomataként hat kép fogadja a nézőt, rajtuk mondatok. Az egyik szerzetestől, Ákos atyától ezt olvassuk: „A megajándékozottság, a hordozottság az az élmény, ami Isten felé vezetett.” Siska Gábor Krizosztomtól ezt: „Egy forgácsdarab vagyok a biomasszában. (…) Nagyon élvezek a része lenni annak, ami itt több mint ezer év alatt felhalmozódott.” Rochlitz Kyra Mária így fogalmaz: „Annyi értéket hordoz, olyan erős és sokszínű, ami Pannonhalmán történik, hogy fölemészt. (…) Az elégésnek ebben a metaforában spirituális tartalma van. Arra kell rátalálnunk, hogy ne kiégjünk, hanem jó értelemben elégjünk, miközben elkerülhetetlen, hogy megtapasztaljuk a kiégés közeliségét, egyszerűbbé és szerényebbé váljunk.”
A kiállítás segít elcsendesednünk, a művészek és a közreműködők gondolatai mellett meghallanunk a saját gondolatainkat is.

(A Pannonhalmi Főapátság Csend 2019 című időszaki kiállítása november 11-ig látogatható.)

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .