Fotó: Bölönyi Gabriella
Az engesztelő szentmiseáldozatot Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, Varga Lajos váci segédpüspök és Nagy András címzetes apát koncelebrálásával.
A székesegyházat a Váci Egyházmegye papsága, más egyházmegyékből és a határon túlról érkezett pap testvérek, a lelkipásztor rokonai és gyászoló hívek sokasága töltötte meg. A szertartás kezdetén az elhunyt lelki üdvéért a váci megyéspüspök imádkozott a koporsó előtt. A szentbeszédet Varga Lajos segédpüspök mondta, aki Leontin atyához fűződő személyes élményeiről beszélt, rávilágítva arra, hogy a közös tapasztalatokon keresztül formálódnak a közösségek. „A közösen átélt élmény közös kinccsé válik, és ez képessé teszi a résztvevőket arra, hogy életüket egymáshoz kapcsolják. Szent Pál apostol a Korintusiakhoz írt második levélben így búcsúzott: »Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!« (2Kor 13,13). Ez a mondat villantja fel a keresztény közösség igazi mélységét, hiszen a mi közösségünk középpontjában az Atya áll, aki elküldte közénk Fiát, Jézust, és a Szentlélek kiáradása és működése által egybegyűjt minket. Az emberi közösség a Lélek munkálkodása által keresztény közösséggé alakul” – fogalmazott Varga Lajos.
A segédpüspök hangsúlyozta, hogy Leontin atyával mindketten az egyházmegyében végezték klerikusi szolgálatukat, ami Jézus Krisztus által hozzájárult közösségük erősödéséhez, nemcsak emberi szinten, hanem annál mélyebb, ugyanakkor magasabb síkon is. Közös életútjuk egybefonódott az egyházmegye szolgálatával, mivel egy ideig mindketten a püspöki hivatalban dolgoztak.
A szónok elmondta, hogy Leontin atya életét két fontos lelki tényező határozta meg: Loyolai Szent Ignác és Prohászka Ottokár szellemisége. Beszélt az elhunyt Szűz Mária iránti tiszteletéről, szeretetéről, az egyházmegye két legfontosabb Mária-kegyhelyéhez, a váci Hétkápolnához és Máriabesnyőhöz való kötődéséről. „Most átadjuk őt a Szűzanya karjaiba. Ő mutassa meg neki Jézust, anyai méhének áldott gyümölcsét. Isten engedje, hogy közösségünk veled legyen a mennyi dicsőségben!” – zárta beszédét Varga Lajos.
A szentáldozás után a balassagyarmati hívek nevében Selmeczi Zoltán mondott búcsúbeszédet egykori plébánosuk tiszteletére, aki tizenegy évig szolgált a városban. Hálás szívvel emlékezett meg Leontin atya lelkipásztori elhivatottságáról, hiteles tanúságtételéről, gazdag papi életéről, életigenléséről, elmélyült lelkiségéről és teológiai felkészültségéről.
„A Szentháromság-főplébániára érkezve egy szunnyadó, elkényelmesedő egyházközösségből az isteni igazságok iránt elkötelezett, céltudatos, élő, létszámában is gyarapodó keresztény közösséget formáltál. A lelki javak gyarapítása mellett, a hívők közösségén túl a város minden polgára megtapasztalhatta, hogy papi jelmondatod, amely így szólt: »Hittel, mely a szeretet által tevékeny«, valóban átszőtte életed minden percét, meghatározta lelki tartásodat, értékessé tett minden egyénileg vagy közösségben veled töltött percet. Jelenléted, cselekedeteid, a híveidért, az egyházközségért, a városért és a filiákért vállalt áldozataid alapján egy mélyen hívő embert, egy, a tevékeny szeretetben önmagát és mindannyiunkat gazdagító lelkiatyát ismerhettünk és szerethettünk meg személyedben” – mondta Selmeczi Zoltán, majd példákon keresztül méltatta Leontin atya papi, plébánosi áldozatvállalásait.
A szentmise végén Beer Miklós megyéspüspök beszentelte a koporsót, majd elindult a gyászmenet a székesegyházi altemplomba, ahol Leontin atya földi maradványait a kanonoki kriptában helyezték örök nyugalomra. A szertartás során a Gödöllői Premontrei Szkóla teljesített zenei szolgálatot Balogh Péter Piusz apát vezetésével. Orgonán közreműködött Varga László, a váci székesegyház karnagya.
Forrás: Váci Egyházmegye
