Fotó: Lambert Attila
A megemlékezésen részt vett Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára, valamint a Magyar Honvédség számos elöljárója. A szentmise kezdetén Berta Tibor általános helynök felolvasta Magass Miklós egykori tábori lelkész imádságát, melyet 1943-ban, a doni hadszíntéren mondott a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg elesett katonáiért.
Homíliájában Berta Tibor először Bíró László tábori püspök üdvözletét tolmácsolta, aki kórházi kezelése miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen, ugyanakkor a budapesti szertartással egy időben ő is szentmisét mutatott be a Szovjetunióban elhunyt magyar katonákért. A tábori püspökség általános helynöke így fogalmazott: a mai napon tisztelettel fejet hajtunk az életüket áldozó katonákért, a hadifogságban elhunytakért, és mindazokért, akik megalázó gonoszság miatt vesztették életüket. Azokért, akik távoli földben nyugszanak, akik eltűntek, és akik hazatértek, de kivégezték, kitelepítették őket, vagy hallgatniuk kellett katonamúltjukról.
Az Egyház legősibb hagyománya, hogy a hősöket az oltárra hozzuk, áldozatukat Krisztus áldozatához kapcsoljuk, s az ő élő és szent keresztáldozatát ajánljuk fel a hősökért – mondta Berta Tibor, majd emlékeztetett Sára Sándor 1982-ben készült, a doni tragédiát feldolgozó dokumentumfilmjére, a Pergőtűzre, amelyben egy özvegy hasonlóképpen vélekedett. A hölgy elmondta, hogy miután a férjét halottnak nyilvánították, misét mondatott érte a lakóhelyük templomában. Ezután minden évben külön szentmisén emlékeztek meg a hősi halottakról.
„A hétköznapi ember 1943-ban is tudta, hogy ezek a katonák hősök voltak – mutatott rá az általános helynök. – Azokban az években is nyilvánvaló volt ez, amikor nem lehetett beszélni róluk, s ha mégis szóba hozták őket, akkor megalázóan nyilatkoztak róluk. A múlt azonban utat tör magának, mert az emlékezetet nem lehet kivégezni, kitelepíteni, elhallgattatni.” Berta Tibor hangsúlyozta: mindig meg kell emlékezni a múltról, akármennyi gyásszal, fájdalommal van tele, és azon kell dolgozni, hogy minden a helyére kerüljön a világ rendjében.
Az I. világháború után mintha a gonoszság erői irányították volna a világot: zavaros eszmék támadtak, az önzésből békétlenség fakadt. Ezek a hétköznapi emberek a parancsnak engedelmeskedve, hazaszeretettel és kötelességtudattal a szívükben mégis útnak indultak; hitték, hogy a hazájukat, a családjukat védik. Voltak, akik nem viselkedtek emberhez méltó módon, de ne engedjük, hogy ezek a szélsőséges esetek feledtessék velünk azoknak a tanúságtételét, akik a háborúban is emberek tudtak maradni, és a bajbajutottban nem ellenséget, hanem felebarátot láttak – hangsúlyozta a szónok. Homíliája végén Berta Tibor idézte Ferenc pápának az idei béke világnapjára írt üzenetét: a jó politika a béke szolgálatában áll. Majd Szent VI. Pál pápa egy beszédére emlékeztetett, amely 1965-ben hangzott el az ENSZ-ben. A szent pápa szerint a béke akkor lehetséges, ha békében élünk önmagunkkal, másokkal és az egész világgal.
A modern civilizáció nélkülözhetetlen alapelvei nem nyugodhatnak máson, csak azon a meggyőződésen, hogy Isten minden ember atyja. Így járulunk hozzá a béke világának építéséhez – zárta homíliáját a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.
*
A megemlékezés a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán koszorúzással zárult. A doni tragédia helyszínein Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita emlékezett meg a hősi halottakról.
Magyarország hadtörténetének egyik legtragikusabb fejezete a doni áttörés. Az 1942 nyarától 1943 februárjáig tartó harcokban a több mint kétszázezer főt számláló Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg jelentős része megsemmisült. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A jelenlegi kutatások szerint 42 ezer magyar katona halt hősi halált vagy tűnt el, 28 ezer sebesült katonát szállítottak haza Magyarországra, és a Vörös Hadsereg 26 ezer magyar hadifoglyot ejtett.
