A főpásztor ezen az ünnepen adta át az újonnan végzett lelkipásztori munkatársak megbízólevelét. Az 1777-es egyházmegyei alapítással székesegyházi rangra emelkedett a belvárosi plébániatemplom, amelyet Farkas Imre hagyatékából renováltak, és 1866. november 25-én Simor János győri püspök, Fehérvár szülötte szentelte fel. Shvoy Lajos püspök kezdeményezésére 1938-ban a templom kisbazilika rangot kapott – idézte fel a főtemplom történetét a megyéspüspök. Majd arról beszélt, hogy a világ különböző tájairól egyre gyakrabban érkeznek hírek bezárt vagy elpusztított templomokról, az oda járó keresztények üldözéséről. „Hálát kell adnunk, hogy Szent István városában különleges helyet foglal el az emberek életében a székesegyház. És jó látni, hogy országszerte mindenfelé örülnek az emberek, ha egy templom megszépül, megújul.”
A szentmisében tizenöt világi lelkipásztori munkatárs tett ígéretet arra, hogy a főpásztor megbízásából a plébános irányításával lelkiismeretesen végzi majd a rábízott lelkipásztori feladatokat, szem előtt tartva az Anyaszentegyház törvényeit és a hívek lelki javát. A munkatársak felkészítését Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató végezte.
Spányi Antal püspök arra biztatta az egyházmegye papságát, a fogadalmat tett munkatársakat és hozzátartozóikat, hogy tüzes lélekkel éljék meg keresztény hitüket. „A templom szent hely, amelyért sokan az életüket áldozzák. Szomorú látni, hogy a hit hiánya és a közömbösség miatt felszentelt helyeket zárnak be, ahol korábban a szent liturgiát végezték, miközben a világban háromszázmillió keresztény szenved súlyos üldöztetést a hitéért. Sokan az életükkel fizetnek azért, hogy vasárnap elmennek a templomukba. Nézzünk ezért magunkba: a templom, a szentségekhez járulás, az adoráció végzése, az evangélium szavainak, az Egyház tanításának hallgatása milyen helyet foglal el az életünkben?” – tette fel a kérdést a főpásztor. A templom nem csak kövekből, hanem a hit által élő, eleven szívekből és lelkekből épül fel, amit a hívek közössége alkot és őriz – hangsúlyozta a püspök. – Krisztus jelenléte és a mi imádságos jelenlétünk teszi szentté a helyet. Így épül fel a titokzatos testet alkotó Egyház, amelyet Isten a kegyelmek gazdagságával ajándékoz meg újra és újra.
Beszéde után a megyéspüspök átadta a munkatársi megbízólevelet az újonnan végzetteknek, és arra kérte őket, hogy feladataikat egyházias lelkülettel, felelősen végezzék a liturgikus előírásoknak megfelelően, az Egyház szándéka szerint szolgálva Isten népét.
A hálaadó szentmise végén a főpásztor megköszönte Ugrits Tamás odaadó felkészítő munkáját. Köszönetet mondott a lelkipásztori munkatársaknak azért, hogy elfogadták a meghívást, és kitartottak a felkészítés időszakában, valamint a családtagoknak, hogy lehetővé tették hozzátartozójuk egyházi szolgálatát.
Megköszönte a plébánosoknak, hogy felelősen gondolkodtak a rájuk bízott lelkek javáról, és munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében lelkipásztori segítőket jelöltek ki plébániáikon. „Küldetést kaptunk, amely lehetőség, de felelősséggel is jár. A szolgálatukat most kezdő testvéreimnek azt kívánom, a tanultaknak megfelelően törekedjenek rá, hogy feladataikat hittel és a Lélek örömével végezzék. Az élő közösségből épült templom kedves Istennek. Segítsék közösségüket, hogy a templom valóban a vele való találkozás helye legyen, ahol alkalom nyílik Isten országának, a mennyei Jeruzsálemnek megtapasztalására.”
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
