Fotó: Kuzmányi István
A budapesti Angyalföldi Szent Mihály Plébánia lakóépületének falán, a Babér utca 17/B szám alatt október 28-án felavatták és megáldották az egykori esperes-plébános, protonotárius kanonok, a XIII. kerület díszpolgára, Vigyázó Miklós emléktábláját. A lelkipásztor 1992-től haláláig ezen a plébánián szolgált.
Vigyázó Miklós október 25-én lett volna hetvenöt éves. Ebből az alkalomból a XIII. kerületi önkormányzat kezdeményezésére helyezték el az emléktáblát a plébánia falán.
Az ünnepi eseményen Hodász András, a plébánia kormányzója; Pál Ferenc plébánoshelyettes; Kálmán Antal egykori plébániai káplán, Béke téri plébános; Tóth József, a XIII. kerület polgármestere; Borszéki Gyula alpolgármester; Vigyázó Miklós testvérei és rokonai, valamint a plébánia hívei jelentek meg.
Tóth József polgármester a köszöntőjében felidézte Vigyázó Miklós életútját, és megemlítette azt is, hogy a plébános mindig nyitott volt a hozzáfordulók, különösen a szegények és a rászorulók gondjai iránt. Hangsúlyozta szerepét a plébánia és a kerület közös – idén huszonötödik alkalommal megrendezett – Szent Mihály-napi búcsújának elindításában, valamint abban, hogy a templom és a plébánia megnyílt a kerület minden lakója számára.
A plébánia részéről Pál Ferenc szólt az egybegyűltekhez. – Vigyázó Miklós most valami olyasmit gondolhat: „Na, mi van, már táblát csináltok belőlem?” – fogalmazott személyes hangú megemlékezésében a plébánoshelyettes, majd hozzátette: Miklós atyától távol állt a hivatalos és ünnepi köszöntők világa.
Ha valamit ki lehet emelni vele kapcsolatban, az az, hogy szívesen fogadott mindenkit, szerette, ha személyesen felkeresték. „Figyelt ránk, ha valamit elmondtunk neki, azt a szívén viselte” – emlékezett Pál Feri atya. – Plébániai munkája mellett létrehozta a Leány, Anya, Gyerek Alapítványt (Lea otthon), mert felelősséget érzett az emberi sorsok, az elhagyatott gyermekek, az édesanyák, az édesapák, a családok iránt.
Miklós atya sosem volt atyás, inkább olyan apucis – fogalmazott Pál Ferenc. – Nem szerette, ha mellébeszéltek. Érdekes – jegyezte meg a plébánoshelyettes –, hogy általában annak állítanak emléktáblát, akire külön figyelmeztetés nélkül is emlékezünk. Vigyázó Miklós atyának nemcsak az emléke, hanem az életpéldája, a mondatai is elevenen élnek közöttünk. Emléktáblája most ennek a kérdésnek a megválaszolására hív bennünket: „Ugye tudtok rólam olyasmit mondani, amire úgy emlékeztek: jó volt?”
Pál Feri atya szavait követően Hodász András és Tóth József együtt leplezték le az emléktáblát, amelyet a plébániai kormányzó megáldott, majd az önkormányzat és a plébánia képviselői megkoszorúztak.
