A Duna mellett született. Padovában találkozott Szász Jordánnal, aki a domonkos rend generálisa volt, és megnyerte a rendnek, majd az Alpokon túlra, Kölnbe küldte, abba a nagy középkori német városba, amely Északnyugat-Európa nagy útjainak találkozási pontjában feküdt. Ez a város lett Albert későbbi útjainak kiindulópontja, amelyek során az akkor ismert világ felét bejárta. A rend megbízásából több városban – Hildesheimban, Freiburg im Bresgauban, Regensburgban és Strasbourgban – főiskolát szervezett. Ő volt az első nem francia domonkos, aki katedrát kapott a párizsi egyetemen. Ő alapította a rendi egyetemet Kölnben, amelyből később, a XIX. század végén városi intézmény lett. Katedrája köré húsz nemzet növendékei sereglettek össze, köztük Aquinói Szent Tamás is.
Albertet leginkább természettudósként ismerik. Az első indításokat a természettel való foglalkozásra Itáliában kapta. Később a természettudományok majd minden ágával foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal és csillagászattal egyaránt. Páratlan ismeretei voltak a növény- és állatvilágról. Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el ma is tiszteletet parancsoló eredményeket. Az elsők között volt azok sorában, akik nem a tekintélyre támaszkodó hittel, hanem tapasztalat útján szerzett ismeretekre törekedve közelednek a természethez. Mint teológus azért jelentős, mert felfedezte Arisztotelész filozófiai írásait, és termékennyé tette őket a teológia számára. Ezzel megteremtette annak lehetőségét, hogy Aquinói Tamás később nemcsak filozófiai, hanem teológiai kérdésekben is Arisztotelészre támaszkodhasson.
Amikor a pápa hetvenhét éves korában felszólította, hogy vegye át a regensburgi püspökség vezetését, nem szívesen mondott igent, de engedelmeskedett. Egy tönkrement egyházmegyét kellett ismét életképessé tennie. Két évvel később, mikor a rábízott feladatot végrehajtotta, arra kérte a pápát: engedje, hogy hadd éljen ismét egyszerű szerzetesként.
Fontos intéseinek egyike a következő: „Te magad menj Istenhez. Hasznosabb ez neked, mint ha az összes égben lévő szentet hozzá küldenéd.” Ez az emberi lélek és Isten közti közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni.
