Fotó: Lambert Attila
Az imaest koncelebrált szentmisével kezdődött, amelyet Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke mutatott be.
Tizedik alkalommal vagyunk együtt, de nem csak itt, hanem az ország (s külhoni egyházmegyék) további tizenöt pontján – hangzott el a szertartáson. A főpásztor köszöntötte a jelen lévő papokat, szerzeteseket és a sok fiatalt.
Ma Antiochiai Szent Ignác vértanút ünnepli az Egyház, akiről Traianus római császár így nyilatkozott: „Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy görög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?” Ez a mi jelünk – hangsúlyozta Bíró László püspök. – Nem Ignác volt erős, hanem Isten volt erős benne. Bátrak vagyunk, ne féljünk!
A szentmise olvasmánya egy, Jeremiás próféta könyvéből vett részlet volt: „Nézd, orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit (…) fölépítem őket, amint azelőtt voltak. Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom. Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt.” Ezután a János-evangéliumból hangzott el egy részlet.
Olyan szép ez a közeg: itt van két szerzetes atya, nővérek, tisztaságra vágyó szerelmesek. Itt van most az egész Egyház, és ez szép – fogalmazott homíliája elején Bíró László püspök. Emlékeztetett arra, hogy a bűnbeesés után Ádám és Éva elbújtak Isten elől. Bujkálunk mi is. Sokszor nem is tudjuk, hogy elrejtőzünk. A mai igeliturgia is erről szól: bujdokolunk Isten elől, magunk és a másik ember elől.
Az igerészek a sebekről szólnak – emelte ki a szónok. – Hogyan kerül elő a szeretettel kapcsolatban a seb? Van-e köze a tisztaságnak a sebekhez? Tanításában a főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy Jeremiás a legsötétebb időkben prófétált, akkor, amikor lerombolták a templomot, ami a zsidók számára azt jelentette: „Elhagyott minket az Isten. Mit tegyünk? A babiloniak istene legyőzte a mi Istenünket.” Jeremiás így szól az elcsüggedt néphez: „orvosságot és gyógyulást készítek nekik”.
A főpásztor emlékeztette a fiatalokat arra, hogy kortársaik többsége egészen mást gondol a tisztaságról, mint ők. Ezért a jelenlévők akár úgy is érezhetik magukat, mint Jeremiás próféta könyvében a zsidók: „Mintha elhagyott volna minket az Isten. Mit tegyünk? Elvonuljunk?”
Ne ijedjetek meg! Újjáalkotok mindent! – idézte a prófétai szavakat a szónok. Hozzátette: a babiloni kultusz pompázatos volt. Ugyanígy ma is csillog, fénylik minden. S mi van mögötte? Semmi. „Felépítem őket.” Ez vagytok ti, pár száz ember. „Megbocsátom. Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt.”Az újrakezdés lehetősége adva van – hangsúlyozta Bíró László püspök, utalva Ferenc pápa tanítására: a keresztény mindig hisz az újrakezdésben.
Jézus megmutatja a sebeit. Nincs seb nélküli ember. A sebek hozzánk tartoznak, nem szabad eltakarni őket. XVI. Benedek egy gyönyörű elmélkedésében arról ír: milyen érdekes, hogy kételkedésében Tamás apostol nem azt mondja: nem hiszem, „hacsak nem látom az arcát”, hanem „hacsak nem látom a sebeit”.
Jézus identitásához az arcánál is jobban hozzátartoznak a sebei. A sebek nem szégyellni valók, nem kell elbújni miattuk. Seb a sebbel házasodik: ez a szövetség – fogalmazott Bíró László püspök.
Amikor a sebekkel együtt mersz létezni, s ezekkel együtt mersz szeretni, akkor leszel szabad – hangsúlyozta a főpásztor. Emlékeztetett arra, hogy a stigmatizáltaknál a seb, a stigma gazdagság, nem szegénység. Ha valaki nem fogadja el a maga sebzettségét, az gátja annak, hogy párkapcsolatot kezdjen. Nem a stigma a baj, hanem a takargatás. Isten nem talál ránk belső kertünkben, mert hamis énünk bokrai mögött rejtőzünk.
A félelmükben zárt ajtók mögé bújó apostolokhoz belépett a Feltámadott, „és így szólt hozzájuk: »Békesség nektek!« Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat” – idézte újra az evangéliumi részben elhangzottakat a szónok.
A stigma ajándék: a Krisztushoz tartozás és a más stigmatizáltakkal való közösség jele. A seb a teremtettség és a megváltás titka – hangsúlyozta homíliája végén Bíró László családreferens püspök.
A szentmise után, a szervezők előzetes felkérésére, fiatal házaspárok tettek bizonyságot kapcsolatuk bontakozásáról. A személyes hangú, bátor és őszinte tanúságtételeket feszült figyelemmel – és sokszor felszabadult nevetéssel – hallgatták a templomban összegyűltek.
A két páros beszámoló után szentségimádás következett. Ezt megelőzően a fiatalok két kérdést kaptak: „Mi okoz békétlenséget az életedben?”, illetve „Hova akarod behívni a Feltámadott békéjét?” A kérdésekre az énekekkel kísért imaórán adhattak választ magukban az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus előtt.
Közbenjáró imádság is segítette a tiszta szerelemért tartott imaest résztvevőit: a szentélyben, az Oltáriszentség közelében az erre felkészültek és felkértek kettesével imádkoztak azokért, akik – párban vagy egyenként – személyes, csendes imádságot kértek konkrét szándékaikra.
Az imaesten a Nyolc Boldogság közösség tagjai és fiatal zenészek, énekesek végeztek zenei szolgálatot.
