Fotó: Mészáros Ákos
Az Uránia Nemzeti Filmszínház bejáratánál izgatott várakozás előzte meg a tunéziai születésű, Párizsban élő díva, Claudia Cardinale érkezését. A járdára leterített vörös szőnyeg is jelezte, hogy illusztris vendég érkezik. A Rákóczi úton sorra haladtak el a buszok, de egyiken sem volt rajta – viccelődtünk kollégámmal. Aztán egyszer csak feltűnt egy fekete autó, és megpillanthattuk fiatalkorom egyik legszebb színésznőjét, a Volt egyszer egy Vadnyugat és A párduc című nagysikerű filmek egykori szereplőjét. A nyolcvanéves kora ellenére jó formában lévő színésznőt lelkes fütty és hangos üdvözlés fogadta a közönség részéről. Többen autogramot is kértek tőle.
A világhírű művésznőt a II. Budapesti Klasszikusfilm-maraton alkalmából hívták meg a szervezők a szeptember 4. és 9. között tartott vetítésekre. Filmeket több helyszínen láthattunk, Claudia Cardinale pedig találkozott a közönséggel. Az Urániában A párduc ment este 7-től, a Volt egyszer egy Vadnyugat a bazilika előtti Szent István téren fél 8-kor kezdődött.
Kicsit tartottam az előbbi, 1963-ban készült alkotástól. Korábban többször is láttam, és attól féltem, unalmas lesz, hiszen ma már más a stílus, a filmek pörgősek, bővelkednek az akciódús jelenetekben, ebben pedig hosszan kitartott képek, közelről fényképezett arcok hordozzák a vizuálisan közvetített mondanivalót. Fontos szerepe van A párducban Claudia Cardinalénak és Alain Delonnak is, de az igazi főszerep a Fabrizio Salina herceget megformáló Burt Lancasteré. Hihetetlen, mekkorát alakít a filmvásznon ez az amerikai színész. Nagyon erős karakter, a játéka szinte magával sodorja a nézőt, mondhatnánk, övé a film utolsó harmada.
A Uránia Nemzeti Filmszínház továbbra is újdonságokkal szolgál. Szeptember közepén kezdték vetíteni a Caravaggio – Vérről és lélekről című dokumentumfilmet, amelyet A művészet templomai sorozat keretében láthatnak a nézők, a Pannonia Entertainment forgalmazásában. Ez az alkotás is a már korábban játszott újszerű dokumentumfilmek sorába tartozik, mint amilyen például a Vatikáni Múzeum, a Firenze és az Uffizi képtár vagy a Raffaello voltak. A témának megfelelően elemzően, mégsem didaktikusan mutatják be a filmek készítői az egyes mestereket és a hozzájuk fűződő korszakokat.
Az Uránia mozi ezekben a dokumentumfilmekben olyan témákat hoz közel a nézőkhöz, amelyekről általában keveset tudunk. Fontos szerepet tölt be az ismeretterjesztés, hiszen ez a műfaj nagyon is alkalmas arra, hogy tágítsa a látókörünket. E filmek közé tartozik a még napjainkban is látható Hitler kontra Picasso című film, amely bemutatja az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába sorolt művészeket és azokat a korabeli műalkotásokat, amelyeket a nácik nem sokra becsültek, sőt megbélyegeztek, betiltottak. Emellett pedig megimerhetjük azokat a klasszikus és modern műveket, műkincseket is, amelyeket preferáltak, nemegyszer egyszerűen elraboltak, magánemberektől ugyanúgy, mint a múzeumoktól. Az így elkobzott műalkotásokat aztán titkos helyekre szállították, s ott elrejtették. A háború után a győztesek szabályszerű nyomozást folytattak a nácik által elrabolt műkincsek után. A téma ma is aktuális, 2012-ben az egykori náci műkereskedő, Hildebrand Gurlitt fiának lakásán több mint ezernégyszáz festményt foglaltak le, nagyjából egymillió euró értékben. Ebből is látszik tehát, hogy a vájt szeműek, a téma iránt érdeklődők számára eddig is mennyi különlegességet dolgoztak fel e dokumentumfilmek készítői.
Az idei évad újdonságai közé tartozik a szeptember 13-án kedződött, Függetlenül címet viselő lengyel történelmifilm-vetítéssorozat, amelyet a lengyel államiság 100. évfordulója alkalmából rendeztek az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A XX. század lengyel történelmét feldolgozó filmeket vetítenek, amelyeket Roman Polański vagy például Pawel Pawlikowski rendezett. Láthatjuk többek között A zongorista, A varsói felkelés, a Volhínia és A kihallgatás című filmeket.
Az évad során műsorra tűzik az Exhibition on screen sorozatból az Egy zseni látomásai – Hieronymus Bosch különös világa című filmet is. Degas-ról is vetítenek egy filmet, A tökéletesség nyomában címmel. Degas posztimpresszionista festő volt, mégis a pillanatot akarta megragadni a maga tökéletességében. Pasztelljei azt mutatják, hogy ez legtöbbször sikerült is neki, a könnyen porladó kréta hozzáértő kezekben nagyon is alkalmas a mozgás ábrázolására. Degas-t nagyon érdekelték a technikai újdonságok, fényképezett, úgynevezett werkfotókat is készített.
Az idei évad másik különlegességének mindenképpen a Leány gyöngy fülbevalóval és más kincsek nyomában című film ígérkezik. A cím Johannes Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című képére utal. Az alkotás a képen látható lány nyomába ered, azt kutatja, ki volt ő, és hogyan festették meg. Szeretjük a titkokat… A dokumentumfilmet Phil Grabsky rendezte még 2014-ben, most újra láthatjuk az Urániában, novemberben.
