Stanislav Zvolenský érseknek, a Szlovák Püspöki Konferencia elnökének meghívására szeptember 6–7-én Pozsonyban gyűltek össze kétnapos tanácskozásra a közép- és kelet-európai régió püspöki konferenciáinak képviselői. A püspökök a tanácskozás végén közleményt adtak ki, amelyet teljes terjedelmében közlünk. Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Ukrajna, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina püspöki konferenciái, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia képviselői, valamint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöksége 2018. szeptember 6-án és 7-én Pozsonyban ülésezett. A találkozó résztvevői Szlovákia apostoli nunciusának jelenlétében ünnepeltek szentmisét a Szent Márton-székesegyházban Angelo Bagnasco bíboros, a CCEE elnöke vezetésével.
Az Egyház küldetésének különböző kérdéseit elmélyítendő, a jelenlegi közép- és kelet-európai kulturális és szociális helyzet figyelembevételével a résztvevők a következő pontokban egyeztek meg.
Az utóbbi években a régió egyházmegyéi különféle akciókban vettek részt – mint például a közel-keleti háborúk áldozatai javára szervezett közös gyűjtés 2017-ben –, valamint házak, kórházak, iskolák és egész települések helyreállításában közreműködnek, hogy lehetővé váljon a menekültek visszatérése hazájukba. A Katolikus Egyház szervezetei hatékony módon nyújtottak segítséget azoknak a menekülteknek is, akik az országaik területén haladtak át.
Közép- és Kelet-Európa országait hátrányosan érinti fiataljaik tömeges külföldre vándorlása. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy e jelenség legfőbb oka a következő: a közép- és kelet-európai országok a nyugati világhoz való szoros kötődésük ellenére az utóbbi harminc év során nem integrálódtak egyenrangú partnerként. Nyugat-Európa, valamint Közép- és Kelet-Európa országait összevetve az átlagfizetések közötti különbségek hatalmasak maradtak. Szükséges lesz tehát, hogy a Nyugat-Európába integrálódásnak megtaláljuk egy másik módját, amely hatékonyabban garantálja ezen országok és állampolgáraik egyenlő méltóságát. A püspökök egyúttal országaik kormányaihoz is fordulnak, és arra kérik őket, hogy legyenek nagyobb figyelemmel az oktatás megreformálására, valamint a fiatalokra, akik a hiányos szociális viszonyok miatt gyakran elhagyják országaikat, és külföldön keresnek munkát, ahol jobb társadalmi különbségeket találnak a házasság és a család számára. A püspökök reményüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a fiatalokról és a hivatásgondozásról szóló következő püspöki szinódus hasznos ösztönzést ad majd az Egyház életének.
A társadalomnak, ahol sokan elmerülnek a fogyasztásban, egyre inkább szembesülnie kell a veszéllyel, hogy igazságtalan azok iránt, akik – a mai gondolkodásmód szelleme szerint – haszontalannak tűnnek, mert nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani. A társadalom nem szabadulhat meg tagjaitól csak azért, mert képtelenek bizonyos teljesítményre. A püspökök felhívást intéznek az állami képviselőkhöz, hogy teremtsenek megfelelő körülményeket a betegek, az idősek és a társadalom peremén élők emberi méltóságuknak megfelelő ellátásához. Minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy ők is méltóságteljes életet élhessenek, és a társadalom korlátaik ellenére is teljes értékű tagjaiként fogadja be őket. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósulhasson, szükség van rá, hogy a közép- és kelet-európai országok egyenlő bánásmódban részesüljenek a nyugati világ gazdasági kapcsolataiban.
Európa arculata gyökeresen megváltozott a vasfüggöny leomlása után. Közép- és Kelet-Európa országainak visszaszerzett szabadsága örömre ad okot. A püspökök ugyanakkor annak is tudatában vannak, hogy országaik polgárainak egy része nagy bizonytalanságban érzi magát. A menekültválság során bebizonyosodott, hogy nem könnyű a Kelet és a Nyugat között fennálló mentalitásbeli és kulturális különbségekből adódó problémák kezelése. A püspökök mindazonáltal beismerik, hogy kötelesek az együttműködésre. Nem maradhatnak közömbösek azok iránt, akik – miközben a jobb jövő lehetőségét keresik önmaguk és családjuk számára – életveszélybe kerülnek, éhínségtől és nyomortól szenvednek. Minden lehetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy segítsünk a menekültek származási országainak megoldani a problémákat, amelyek a migrációt okozzák.
A püspökök aggodalmukat fejezik ki a genderideológia terjedésével kapcsolatban, amely rejtetten egyebek mellett a közismert isztambuli egyezményben is megtalálható. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Európa visszatérjen természetes és keresztény gyökereihez. Intézményeinek, a bíróságokat is beleértve, tiszteletben kellene tartaniuk Közép- és Kelet-Európa országainak autonómiáját a kulturális és etikai kérdéseket illetően. Aggasztó, hogy bizonyos, nemzetek feletti döntések, olykor indirekt módon, olyan megoldások alkalmazását írják elő, amelyek ellentmondásban állnak egyes országok alkotmányával és kultúrájával, s ezáltal elmélyítik az elidegenedést és megnehezítik az integrációt. A püspökök arra kérik a kormányok képviselőit, hogy tagadják meg az isztambuli egyezmény ratifikálását, vagy vonják vissza annak aláírását. A Katolikus Egyház szeretne hozzájárulni az európai integrációhoz és a szociális feszültségek enyhítéséhez. Ferenc pápa szavait idézve, miszerint „Isten messze van a rossztól, de közel van ahhoz, aki szenved”, a püspökök imáikba foglalják mindazokat, akik nehézségek közt élnek, és segítő szándékkal vannak mindazok iránt, akiknek erre szükségük van.
*
A találkozón a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás és Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke vett részt.
Forrás és fotó: CCEE
Fordította: Koszoru Péter
