A közvélemény jelentős részében ilyesféle kép alakult ki az unióról, hiszen a rosszul kormányzó hatalom éveken át Brüsszelre mutogatott hibái beismerése helyett. De maga az unió is tehet erről, mert sokáig elhanyagolta a polgárok megfelelő tájékoztatását, nem törekedett a politika átláthatóvá tételére. Az Európai Unió nem csendőr: nem fenyeget, hanem segíteni akar a fejlődésben. A következő években – a tavaly decemberben hatályba lépett lisszaboni szerződés szellemében – ez remélhetőleg még inkább így lesz. A jövő év első felében, amikor hazánk először tölti be az Európai Unió elnöki tisztét, fontos cél bemutatni és előmozdítani, hogyan képes az unió jobbá és teljesebbé tenni polgárai életét. Ez pedig természetesen nem csupán gazdasági problémák megoldását jelenti, hanem – többek között – a nemzeti kultúrák értékeiből származó kulturális sokszínűséget és a nemzeti kisebbségek esélyegyenlőségét is. Valljuk meg őszintén: a keresztény örökség, a keresztény értékek érvényesülése nem azon múlik, hogy a lisszaboni szerződés vagy más alapokmány említi, méltatja-e, hanem csakis azon, hogy mi, az Európai Unió keresztény magyar polgárai éljük-e, képviseljük-e őket. A jövő év első felében esedékes magyar elnökség szinte jelszószerűen megfogalmazott célja: Erős Magyarország az erős Európában. Hazánk nemzetközi tekintélyét, hitelének helyreállítását is szolgálja, ha a nemzeti együttműködés kormánya sikeresen tudja majd képviselni az unió érdekeit. Annál is inkább, mert Magyarországnak és az Európai Uniónak egyaránt elsődleges érdeke a munkahelyteremtés, a foglalkoztatottsági mutatók javítása. Ahogyan közös érdekünk az energiabiztonság, gáz- és áramellátásunk folyamatossága is. A katolikus Horvátország jövőre várható csatlakozása az unióhoz erősíteni fogja a keresztény értékek képviseletét. Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik, az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjeinek szerepe, döntési joga erősödni fog, és így a polgárok – mi mindnyájan – nagyobb lehetőséget kapunk, hogy megismertethessük elképzeléseinket. A magyar EU-elnökség remélhetőleg hozzásegít bennünket ahhoz, hogy „megtanuljuk az Európai Uniót, megtudjuk, mire nyújt lehetőséget önként vállalt uniós tagságunk, és mire nem. Soha ne felejtsük el: nem a brüsszeli hivatalok, nem is csak a képviselők, tisztségviselők, hanem mi vagyunk az unió. És nemcsak a magyar elnökség idején…
