Görögkatolikus lelkiség

A Görögkatolikus Egyház a pünkösd utáni tizen­ötödik vasárnapon a kettős főparancsot – a legnagyobb törvényt – olvastatja az evangéliumból (Mt 22,35–46). Nem más ez, mint a világ végezetéig gyémántba vésett törvény, amely egyrészt az istenszeretetről, másrészt az emberszeretetről szól. Jézus világosan megmondja az őt „próbára tenni akaró” törvénytudónak: valamennyi törvény és a próféták tanításának foglalata a szeretet. Minden emberi képességünkkel szeretnünk kell Istent, vagyis értelmünkkel, érzelmünkkel és akaratunkkal is. Az embertárs iránti szeretetben pedig nem kisebb a mérce, mint az önszeretetünk, hiszen úgyis magunkat szeretjük a legjobban. Ha eltekintünk attól, hogy a törvénytudó csak próbára akarta tenni Jézust, az ő válasza akkor is érvényes. És nemcsak rá vonatkozik, hanem ránk is!
A törvénytudó megy oda Jézushoz a kérdésével, az az ember, aki egész életét a törvény tanulmányozására tette fel, akinek ez volt a hivatása, aki ebből élt. Igen, a törvényt ismerni kell. A polgári jogalkotásnak is alaptétele, hogy „a törvény nem tudása nem mentesít a felelősségre vonás alól”. Persze a parancsok legnagyobb része a lelkiismeretünkbe van írva: ha hallgatunk rá, ha nyugodt lelkiismerettel cselekszünk, akkor valószínűleg jó úton járunk. A lelkiismeretünk figyelmeztet, ha rossz útra lépünk. Ezzel együtt is jó azonban ismerni a törvényeket, szabályokat. Még akkor is, ha nem ez a foglalkozásunk.
A törvényeknek megvan a maguk hierarchiája, vagyis rangsora. Nem mindegyik egyforma. A megszegésük sem egyformán súlyos cselekedet. Például egy előre megfontolt szándékkal és különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság más megítélés alá esik, mint egy vétlen közlekedési bal-eset. Jogos tehát, hogy a törvénytudó azt tudakolja Jézustól, hogy melyik a legnagyobb törvény. Az Ószövetségben ugyanis 613 parancsolat volt, melyek közül 365 a tiltó törvény, a napok számának megfelelően, a többi pedig végrehajtandó parancs. Már azt sem tudták, hogyan kell megtartani őket, mikor, melyik ellen vétenek. Érthető tehát, hogy a törvénytudó a legfontosabbra kíváncsi. És jó, hogy kérdése nyomán mi is egyértelmű választ kapunk Jézustól erre.
Jézus válasza pedig egyetlen szóban foglalható össze: a szeretet. A szeretet a legnagyobb törvény. Mert nélküle nem lehet élni. Szüleink életet fakasztó szeretete nélkül – ami persze a Jóisten szeretetével egyesült – nem léteznénk. Ebből már látható is, hogy istenszeretetünk mindig válasz lehet csupán: „Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), ő mindig megelőz bennünket a szeretetével. Éppen ezért kötelességünk szeretni őt: szívvel, lélekkel, elmével, erővel. Minden emberi képességgel. A válasz második részében Jézus az embertársaink iránti szeretet mértékét határozza meg. Olyan legyen, mint ahogyan önmagunkat szeretjük. Mennyivel szebb lenne a világ, ha minden egyes ember legalább megpróbálná úgy szeretni a másikat, mint önmagát!
Szívből imádkozhatjuk Jézushoz liturgikus énekünk szavaival: „Üdvözíts minket, kik parancsaidat követjük” – bár sokszor „hanyagságból meg nem tartottuk” őket –, hiszen „az üdvösség útján” akarunk járni.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.