A középkorban törvénylátó (ítélkező) nap volt Szent István halálának évfordulója. Jellemzően őrzik ezt helyi hagyományok is. Alcsútdobozon, a miniszterelnök gyermekkorában széles körben ismert volt a legenda, hogy a nagybeteg Szent Istvánt Esztergomból arrafelé vitték Székesfehérvár felé, és a Máriavölgyben ajánlotta országát Máriának. Rákosi Mátyás 1948-ban sietett törölni a magyar kalendáriumból Nagyboldogasszonyt. Számára semmit sem jelentett fontos hitigazságunk, hogy Szűz Mária test szerint való mennybevétele a szerves anyagvilághoz tartozó emberi test megszentelése is! A test és a lélek egységeként élő ember felmagasztalása. Jeruzsálemben már az V. század elején megemlékeztek Mária elszenderedéséről. A VI. században keleten már a mennybevitel ünnepének nevezték. Nyugaton is így terjedt el a VII. századtól. Mi a kereszténység felvételével együtt kaptuk és szerettük meg. Számunkra kedves nevét (de nem hitbeli tartalmát) a magyar ősvallásból vettük át. Az Érdy-kódex szerint egyenesen Szent Gellért tanácsára lett Bódogasszonyunk. „Szent István királ ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” Az ősi ünnep hatvan évvel ezelőtt, 1950. november elsején új nyomatékot kapott, amikor XII. Piusz pápa Rómában, a világegyház püspökeivel egyetértésben „ünnepélyesen kihirdette, hogy Istennek Szent Anyja, a Boldogságos Szűz Mária test szerint is megdicsőült, vagyis halála után szűzi teste nem indult feloszlásnak, hanem isteni hatalmával maga Krisztus felvitte a mennybe Szűz Anyjának testét.” Tudjuk, hogy 1950-ben milyen nehéz időket szenvedett a magyar kereszténység. Szerény körülmények között ünnepelt akkor a magyar egyház. Badalik Bertalan veszprémi püspök a püspökkari körlevélben egy mondattal utal a történelmi hagyományra: „Kérünk Benneteket, hogy az ősi magyar Mária-tisztelet melegségével és lendületével vegyétek ki részeteket az ünnepségekből.” Régi magyar himnuszunk fohászával forduljunk Boldogasszony Anyánkhoz, régi nagy pátrónánkhoz ma is nagy ínségünkben.
