Fotó: Borsodi Henrietta
Hosszú készület előzi meg évről évre az osli búcsút. A Hanság szívében található kis falu díszbe öltözik, a kegytemplomban őrzött mosolygó Mária-arccal együtt derűsen fogadja az érkezőket. Gyerekek és lovasok várják és üdvözlik a zarándokokat, valamint a szabadtéri ünnepi szentmise bemutatására meghívott püspököt a falu határában.
A zarándokok a szentmise előtt a templomba térnek a Szűzanyát köszönteni és a megtett út fáradtságát eléje téve megpihenni, vigaszt és közbenjárást kérni. Föltekintve az oltárra azt a titokzatos, tündöklő mosolyt fürkészik, melyet ismeretlen művész álmodott a Szűz arcára, több mint négyszáz évvel ezelőtt. Hosszú, kitartó ének hangzik, az újra és újra visszatérő, esdeklő refrénnel: „Téged jöttünk köszönteni / Osli szép Szűz Mária / Hallgasd meg hő imádságunk / Rábaköz védasszonya.”
Szabadtéren ünnepeljük a szentmisét, a templom melletti Kálváriában. A harang hívó szavára a Mária dicséretére szólító ének felel. Sokan vagyunk: sokan kinn, az oltár körül, a tűző napon, de tele a templom és a Kálvária körül is mindenfelé ünneplőbe öltözött emberek állnak a fák alatt. Szaradics József plébános köszönti Veres András püspököt, majd felidézi a kegyhely és a kegyszobor történetét.
A Jelenések könyvéből vett olvasmány hatalmas vízió Isten erejéről, a jó győzelméről a rossz fölött. A nagy, vörös sárkány el akarja nyelni az áldott állapotban lévő, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozó asszony gyermekét, de nem teheti, mert a gyermeket elragadják, és Isten trónja elé teszik. Az asszony pedig, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona, a pusztába menekül, ahol az Úr helyet készített számára.
Mária hálaénekét, a Magnificatot halljuk az evangéliumban. Mi más is hangozhatna el a Mosolygó Madonnát köszöntő ünnepen, mint ez a csupa líra, csupa szépség imádság? Az ujjongó szív éneke, mely az irgalmas Isten dicséretét zengi.
A szónok, a győri főpásztor ehhez kapcsolódik szentbeszédében, az örömről és a szív békéjéről tanít. Arra buzdít, hogy Krisztus követésében a Szűzanya legyen a példaképünk, és akkor ugyanaz lesz az osztályrészünk, mint neki: a mennyei boldogság.
Vajon miért ábrázolta a művész a XVII. század hajnalán mosollyal az arcán a Szűzanyát? Vajon mit akart üzenni ezzel? – töpreng a püspök. – Mária életében, bár szenvedéssel és fájdalommal teli élet volt az övé is, mégis beteljesedett az öröm: hiszen állandóan Isten jelenlétében és Isten szemlélésében élt. Ez pedig nem más, mint a belső béke, a belső mosoly és öröm forrása. Ezt üzeni ez az ismeretlen művész, évszázadok távlatából, és alkotását ma is csodálhatjuk, szemlélhetjük. Kövessük Mária példáját, aki rá tudott hagyatkozni Istenre a legnehezebb időben is, és vigasztalást, békét, örömet kapott az Úrtól.
Veres András az öröm további forrásairól is beszél. Ha megtanuljuk észrevenni a felmérhetetlen szépséget a teremtett világban, a béke lesz az osztályrészünk; a másokért való élet, a jótettek, a részvét, a szolidaritás ugyanúgy az állandó, csendes öröm biztosítékai, mint a szentgyónáshoz járulás, hiszen a bűnbánatban megtisztult lélek jutalma is a béke és az öröm.
Isten nélkül nincs öröm és nincs béke. Erre tanít minket a Szűzanya. Az öröm hordozóinak kell lennünk – nyomatékosítja a püspök, és Vörösmarty Mihályt idézi: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? / Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, / A telhetetlen elmerülhet benne, / S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”
Belülről fakadó öröm kell, így építhetjük Isten országát itt a földön, így ébreszthetjük föl mások szívében is az örömet. Isten szeretete hírnökeinek kell lennünk, így lehetünk az öröm és a béke tanúi – hangzik el még egyszer, majd Szent II. János Pál pápának a mosolyról írott egyszerű szavaival búcsúzik a szónok.
A szentmisét, melyen a kapuvári Szent Anna-templom szkólája végzett zenei szolgálatot, körmenet követi, Máriát dicsérő énekek hosszú sorával. A búcsú az osli népvesperás eléneklésével ér véget délután a kegytemplomban.
***
Osli, ez az északnyugat-magyarországi kistelepülés évszázadok óta híres búcsújáróhely. Különleges kegyszobrának története a XVII. századba, Esterházy Pál nádorhoz vezet vissza. Ő adományozta a falu általa újjáépített templomának féltve őrzött kincsét.
„A’mely Kép pedig az Oltáron vagyon, aztatt Kis-marton Várábúl vitettem oda, Isten, ’s a’ Bóldogságos Szűz tisztességére, a’ Keresztény híveknek pedig lelki vígasztalására: mely faragtatott a’ mint reá van írva, az Ezer hatszáz negyedik Esztendőben.”
A szobor hátán olvasható latin felirat tanúsága szerint: A Szűz Istenanyjának ezen képét a hívek vigasztalására Kismarton várából ide Osliba hozta a felajánló Estorás Pál mint ugyanazon szent szűznek legalázatosabb szolgája az 1690. esztendőben.
A hársfából faragott, festett és öltöztetett, 77,5 cm magas szobor ismeretlen művész alkotása. Álló Boldogasszony, jobb karján az áldást osztó gyermek Jézussal. Kedves arckifejezése miatt nevezik Mosolygó Szűzanyának.
