Az úrnapi szentmise áldozási éneke a liturgikus reformot megelőzően a Quotiescumque antifóna volt (M. Hermesdorffnál VIII. módusú, a GR 1908-ban VII. módusú): Valahányszor eszitek ezt a kenyeret és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, vét az Úr teste és vére ellen, alleluja. Az antifóna forrása Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írott első levele (1Kor 11,26-27). Az apostol, miközben a korintusi közösség liturgikus összejöveteleinek problémáival foglalkozik, érinti az Eucharisztia kérdését, pontosabban a kenyértörés helyes ünneplésének témáját. Szent Pál kiemeli, hogy az Eucharisztia ünneplése nem csak megemlékezés, hanem igehirdetés (gör. katangelló). Az Úr halálát hirdetni jelenti az Evangélium, az Isten bölcsességének hirdetését a részesedés és vétel által, mivel az Úr halála a szeretet tette (vö. Gal 2,20). A kenyértörés szertartásán való részvétel, a részesedés Krisztus testéből és véréből már önmagában véve a vele való kapcsolat hirdetése, vagyis tanító tanúságtétel. Másrészt a részesedés egyben döntés Krisztus követése és tetteinek folytatása mellett (1Kor 10,16-17). Mindazonáltal a kenyértörés szertartásában való részvételnek, és így a helyes igehirdetésnek van akadálya: a közösség tagjainak egymás iránti szeretetlensége valójában a kenyértörés szertartásának, és így az Úr halála üdvösségszerző és kiengesztelő áldozatának elutasítása. Aki nem szereti testvérét, az méltatlan az Úr asztalához és inkább számít azok közé, akik Jézust halálra adták. Aquinói Szent Tamás nem hiába választotta ezt a szöveget antifóna gyanánt. Írásaiban Szent Tamás határozottan hangsúlyozza, hogy aki áldozik, az az Úr szenvedésében és áldozatában részesül, és így egyesül az Úrral (vö. ST IIIq48a3; 73a4r; 79a1). Így érthetőek a nagy skolasztikus teológus imádságos szavai: Ó, legszelídebb Istenem, add nékem, hogy egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus testét, amelyet Szűz Máriától magára vett, úgy fogadjam magamhoz, hogy méltó legyek beletestesülni az ő misztikus testébe, és az ő tagjai közé számláltatni.
