Fotó: Tóth Dániel/Kaposvár
Debrecenben június 23-án Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházban áldozópappá szentelte Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat, és diakónussá szentelte Sziklai Dávid akolitust. Kézfeltétele és az Egyház imája által Varga László megyéspüspök szintén június 23-án áldozópappá szentelte Fodor Béla és Kisiván Csaba diakónusokat, továbbá diakónussá szentelte Tölgyesi Dávid és Vida Zoltán kispapokat a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. Spányi Antal megyéspüspök ugyanezen a napon Székesfehérváron pappá szentelte Rohrbacher János diakónust, és diakónussá szentelte Mészáros Barnabás, Mitrovics Zsolt és Sisa István Lénárd akolitusokat.
Debrecenben június 23-án Palánki Ferenc megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházban áldozópappá szentelte Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat, és diakónussá szentelte Sziklai Dávid akolitust. A főpásztor a huszonöt éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye születésnapi ajándékának nevezte, hogy a három szentelendő odaadta életét az egyházmegye szolgálatára.
A szentelési szertartáson részt vett Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora; Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kinevezett titkára; az egyházmegye papjai és papnövendékei, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai és az ünneplő egyházközségek hívei.
Palánki Ferenc homíliájában a szentelendők jelmondatára irányította a figyelmet. Németh István Joel próféta könyvéből választott gondolatot: „Ujjongjatok és örüljetek az Úrban!”. A püspök Ferenc pápa apostoli buzdítására utalva, amelyben szintén megtaláljuk e felszólítást, emlékeztetett a Szentatya bátorítására: legyünk mindannyian szentek, hiszen csak ennek van értelme a világon. Isten minden embert meghívott az életszentségre, hogy ki-ki a maga útján tökéletesen szent legyen – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi főpásztor. – A szentelendők a papság útját választották. Olyan papokra van szükség, akik Krisztus képmását hordozzák, az ő szeretetével szeretnek. A mások szolgálatára odaadott élet képessé tesz arra, hogy felnőhessünk ahhoz a páratlan tervhez, amit Isten gondolt el rólunk. Az önátadás életünk minden egyes napjára vonatkozik. A pap úgy mutatja be élete szentmiséit Jézus Krisztusnak, hogy az oltárra teszi mindennapi fáradozásait, örömeit és nehézségeit. „A készséges ember szíve kapu, melyen át Isten belép ebbe a világba, hogy megszentelje azokat az embereket, akikkel nap mint nap találkozik” – idézte Palánki Ferenc XVI. Benedek pápa még bíborosként írt gondolatát. – Az életszentség tehát abban mutatkozik meg, hogy a pap szíve mindig nyitva áll Isten és a hívek előtt. Az Úr a papokat arra hívja, hogy rajtuk keresztül megmutassa a világnak: mindenkit meghívott. Isten a készséges emberen keresztül be akar lépni a világba, hogy megmutassa irgalmas szeretetét, amely megszenteli az embert.
Dobai Ottó jelmondata egyetlen szó: „Misericordia”, vagyis irgalmasság. Isten kész a megbocsátásra, irgalmas szeretete valódi örömhír – hangsúlyozta Palánki püspök, majd Jézus szavaival arra bátorított, hogy ne féljünk, ne aggodalmaskodjunk, csak keressük Isten országát és igazságát, amelyet mindennap meg kell találnunk, különben kiüresedik a lelkünk. – Isten nem rendkívüli dolgokat vár tőlünk, csak azt, ami rajtunk múlik – a csodát majd ő hozzáteszi.
Sziklai Dávid három pillérre építi diakónusi szolgálatát: az Istennel való szeretetkapcsolatra, a lelkesen végzett önátadásra és szolgálatra, valamint a mély emberi kapcsolatokra. A püspök szavaival erősíteni igyekezett a szentelendőket abban, hogy minden aggodalmaskodás nélkül adják oda életüket Isten szolgálatára.
A szentmise megható pillanata volt, amikor a felszenteltek Bosák Nándor és Palánki Ferenc vállára tették a kezüket, és hálájuk jeléül áldást kértek a püspökök életére.
A liturgia ezt követően a szokott módon folytatódott, az újonnan fölszenteltek együtt miséztek a szentelő püspökkel. Ez volt az első szentmiséjük, amelynek végén áldást kértek mindazokra, akik segítették őket abban, hogy eljussanak az oltárhoz.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
* * *
Varga László megyéspüspök június 23-án áldozópappá szentelte Fodor Béla és Kisiván Csaba diakónusokat, továbbá diakónussá szentelte Tölgyesi Dávid és Vida Zoltán kispapokat a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az ünnepi szentmisén a megyéspüspök az egyházi rend szentségével járó áldozatról, az evangélium tűzzel való hirdetéséről beszélt:
„Tavaly ősszel Rómában jártam. Meglátogattam Milánóban egy nagyon idős atyát, aki az evangelizáló sejtek közösségét elindította a Katolikus Egyházban. Elmúlt kilencvenéves, csak kerekes székkel tud közlekedni. Amikor találkoztunk, az első kérdése ez volt: »Tudod-e, mi a legfontosabb a szolgálatunkban?« Nagyon sok minden felötlött bennem, de nem várta meg a válaszomat, hanem azonnal ezt mondta: »A lelkesedés, a tűz!«
Idős kora ellenére is ott ég benne a tűz, amelyet egykor a Szentlélek lobbantott lángra, és amely valószínűleg sok változáson ment keresztül az idők során, de nem hamvadt el, hanem egyre égett és égetett. Őt és a körülötte lévőket is ez a tűz gyújtotta lángra. Több százezer csoportja van már ennek a mozgalomnak Olaszországban és világszerte. Ezt a tüzet keresem és éltetem minden pap életében, s törekszem arra, hogy bennem is égjen. Nem rövid ideig tartó lelkesedés, hanem állandó belső tűz ez; az Isten iránti szenvedélyes szeretet tüze, amely ott él minden pap szívében, s amelyet a Szentlélek lobbantott lángra. A most szentelendőktől azt kérem, maradjanak tűzközelben, hogy ez a láng, amely jelen van bennük, lobogjon, égesse őket, és tüze érje el a körülöttük élőket is. Mióta a püspökötök lettem, mindennap imádkozom azért, hogy a Szentlélek tüze égjen paptestvéreim szívében.
A szent arsi plébános egyik prédikációjában olvastam, hogy a környékbeli papok – mivel nem értették őt – nagyon sokat foglalkoztak vele, pletykáltak róla. Az egyik szentbeszédében így fogalmazott: »Az én drága paptestvéreim a szószéken pihentetik az evangéliumot, mással vannak elfoglalva«. Mindenki maga tudja, hogy mennyit beszél az evangéliumról, és mennyit másról. A vágyam az, hogy az evangélium az igehirdetésünk középpontjába kerüljön. Ne akarjunk tudni másról, csak Jézus Krisztusról, az ő szavairól, örömhíréről! Minden mást ehhez mérjünk!
Akiket pappá szentelek, azoknak ezt fogom mondani: »Alakítsd életedet az Úr keresztjének titkához!« A papok életpályamodellje a kereszt.”
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
* * *
Spányi Antal megyéspüspök június 23-án Székesfehérváron pappá szentelte Rohrbacher János diakónust, és diakónussá szentelte Mészáros Barnabás, Mitrovics Zsolt és Sisa István Lénárd akolitusokat. A szentelési szentmisét idén a székesegyház felújítása miatt a székesfehérvár-vasútvidéki Jó Pásztor-templomban, Prohászka Ottokár püspök emléktemplomában tartották.
A szertartásra nagy számban érkeztek hívek, rokonok és barátok, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szentelendőkért. Ebben a szentmisében adtak hálát a szolgálat kegyelmeiért a Székesfehérvári Egyházmegye jubiláns papjai: a gyémántmisés Horváth Imre, Horváth László és Bindes Ferenc; az aranymisés Horváth József és Ott József, valamint az ezüstmisés Dózsa István és Mészáros János. Beszédében Spányi Antal először a szentelendőkhöz szólt: „Krisztusnak mint papnak, tanítónak és pásztornak szolgáljatok. Ez magasztos feladatot jelent. A papi szolgálat által növekszik ugyanis Isten népévé és végül szent templommá Krisztus titokzatos teste, az Egyház. A szentelendőknek szoros egységben kell működniük püspökükkel, aki áldozópapokká és szerpapokká szenteli őket, hogy hirdessék az evangéliumot, szenteljék meg és vezessék Isten népét. Legyen gondjuk az istentisztelet végzésére, különösen Urunk áldozatának vasárnapi megünneplésére. Mindezt Isten segítségével úgy végezzék, hogy felismerjék bennük annak a Krisztusnak igaz tanítványait, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon másoknak.”
A megyéspüspök örömét fejezte ki, hogy a szentelés idén annak a püspöknek a sírja közelében történik, aki Magyarország apostola és tanítója volt, aki megújította a magyar papnevelést, és a papság, a hívek, az Egyház lelkületét is. „Lángolt benne Isten szeretete, tüzes szeretettel akart mindenkinek mindene lenni, és igyekezett szolgálni mindazokat, akiket szeretetével elért, akik szavát hallották, és akik írásait olvasták. Egészen Isten kezébe adta magát, mert elmélkedései során megértette, hogy Isten is az emberek kezébe adta magát. Ha hiszünk, és szeretjük az Urat, akkor nekünk sincs más utunk, mint hogy az ő kezébe helyezzük magunkat most, ebben a szent pillanatban és életünk minden egyes napján. Újrakezdhetjük akárhányszor, mert ha a bűnbánat szentségében irgalmat kérünk tőle, az Úr szeretete begyógyítja mulasztásaink és bűneink sebét, és így munkálkodhatunk országa eljövetelén, amelynek építését ránk bízta.”
A székesfehérvári főpásztor végül köszönetet mondott azért, hogy a szentelendők követték Isten hívó szavát, családjaiknak pedig háláját fejezte ki azért, hogy olyan légkörben nevelték fiaikat, amelyben meghallhatták az Úr szavát. Köszönetet mondott a szemináriumi elöljáróknak és tanároknak is, hogy az évek során nemcsak szellemiekben gazdagították a fiatalokat, hanem lelkiekben is: formálták bennük a krisztusi embert. Megköszönte a hívek és a szerzetes nővérek imáját, és köszönetet mondott mindazoknak, akik a Prohászka Imaszövetség tagjaiként vagy egyénileg imádkoznak papi és szerzetesi hivatásokért. „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! Jó látni, hogy a tíz éve fennálló Prohászka Imaszövetség sok papi és szerzetesi hivatást indított el a magyar Egyházban és külföldön is” – fogalmazott Spányi Antal, majd örömét fejezte ki, hogy a szertartáson számos ministráns is részt vett, akik láthatták a fölszenteltek és a papok örömét, amit csak Isten adhat. „Isten kegyelme így újítson és őrizzen meg mindnyájunkat, hogy hűségesek legyünk az Úrhoz, teljesítsük a küldetést, amelyet az Egyházban elnyertünk, és általunk, tanúságtételünk és életünk által gyarapodjék Isten országa” – zárta beszédét a püspök, aki végül a szentelésük évfordulóját ünneplő egyházmegyés papoknak mondott köszönetet áldozatos szolgálatukért, hűséges papi életükért. Spányi Antal átadta nekik a Szentatya imádságos áldását. Az ünnepi szentmise végén az újmisés papok áldásukat adták a püspökre, majd minden jelenlévőre. A papszentelés a jubiláló papok áldását követően a megyés főpásztor záróáldásával ért véget.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
