Fotó: Merényi Zita
Nagy változás elébe nézünk – mondja Turai Tünde szervező az elején –, mert Ferinek az a véleménye, hogy felnőttünk, nagykorúak lettünk, és ezután szeretne másféleképpen jelen lenni a közösségünkben. Úgy gondolja, hogy beérett egy új korszak, amelyben már az lenne a dolgunk, hogy ne csak hallgassuk az előadásokat, hanem mindazt, amit az elmúlt években megtapasztaltunk itt, most használjuk és továbbadjuk. Ehhez a feladathoz próbálunk felnőni. Hamarosan kiderül, hogy ez valójában nem a keddi alkalmak végleges lezárása: ősszel, szeptember 18-ától hetente, az eddigi helyszínen (Szent István Egyetem Budai Campus, Budapest, Villányi út 29–43., K épület, díszterem) lesz még tizenhárom tematikus Pál Feri-előadás, de azokat már nem közvetítik élőben. Mintegy hatszáz előadás van a hátunk mögött – folytatja Tünde –, és közel kilencévnyi videoanyag készült. A háttércsapat ezek feldolgozására és közzétételére készül. Feri továbbra is elérhető lesz; igaz, kicsit a háttérbe vonul, és onnét akar inspirálni bennünket. De félévente azért ezentúl is tart nekünk egy-egy előadást. Az angyalföldi Szent Mihály-templomban pedig minden vasárnap meghallgathatjátok, és az ottani beszédeit is föl fogjuk tenni a honlapunkra (palferi.hu). A mentálhigiénés szemlélet terjesztése, a közösségépítés ezentúl is célunk. Az önismereti csoportok továbbra is működnek, és maradnak a jól bevált programok, találkozások is. Minden rajtunk, rajtatok múlik: a résztvevőkön, az önkénteseken, a közösséghez a jövőben kapcsolódni akarókon. A programokról hírlevélben tájékoztatjuk azokat, akik kérik, a honlapra mindig minden fontos információ fel fog kerülni, és Pál Feri-s applikáció is van már. A nyári tábor Tatán lesz, a fiatalabbakat
(20–35 éves korig) ugyanott, ugyanakkor az OpenSky várja. Június 2-án évzáró buli lesz. Helyszíne: H13 (1085 Budapest, Horánszky utca 13.). Nyáron kenutúrákon is részt lehet venni.
Az előadás után percekig tapsol a közönség: ekkor üt meg a felismerés, hogy ez valamiképpen mégiscsak búcsú. Több zeneszám is elhangzik. Elsőként a Don’t Worry Be Happy Pál Feri nevére átírt változata. Nagy erővel jön át belőlük, hogy milyen sokaknak mennyire sokat jelentettek, jelentenek ezek az előadások, hogy mennyit gazdagodtak, erősödtek általuk. Mégis elszorul a torkunk attól, ahogyan vigasztalni próbálják magukat. Mégiscsak kihallani az énekből valami árvaságfélét, szorongást, kapaszkodást. Végül Pál Feri búcsúzik. Azzal, hogy szerinte most már többé-kevésbé mi is tudjuk, amit ő tud. Átadta, nálunk van, elérhető a számunkra. Az az álma, hogy a súlypont mostantól nem ott lesz, ahol eddig: nem azon, hogy ő mond valamit, hanem azon, hogy mi továbbadjuk, megvalósítjuk mindezt. Rajtunk keresztül – vélekedik – sokkal hatékonyabban tud majd megjelenni valami. Úgy tekint ránk, eddigi hallgatóira, mint a legnagyszerűbb munkatársaira. Ami most történik, azért van, hogy valami klassz dolgot tudjunk csinálni együtt – állítja. – Néhány éve volt a közösségnek egy ars poeticája. Így hangzott: „Ne csak magunkért legyünk jól!” Ha már egy kicsit is jól vagyunk, akkor lehetünk jól másokért is. A föld sójaként, a kovászhoz, az élesztőhöz hasonlóan. Az asszony meggyúrja a tésztát a kovásszal, mint Pilinszky írja valahol, ráteszi a kockás kendőt, lefekszik aludni, és a tészta megkel. „Nagyon hálás vagyok nektek. Nemcsak a mai fogadtatásért, hanem a tizennyolc évért ebben a formában” – ez a kettő az utolsó mondatai közé tartozik. Valami most véget ér, valami elkezdődik. Elkezdődhet. Rajtunk is múlik. A kovász a kockás kendő alatt ott van a tésztában.
„A keddeket abba fogom hagyni” – jelentette be Pál Feri 2018. április 3-i előadása végén, a SZIE Budai Campusán, ahol jelenleg a szokásos kedd esti szűk másfél órás előadásait tartja. A váratlan bejelentés komoly megdöbbenést váltott ki a több száz fős hallgatóságból.
„Egyszerűen elfáradtam” – mondta. Beszélt arról, hogy amikor az év elején Ausztráliában járt, hogy az ottani magyaroknak tartson előadásokat, a koalák és a kenguruk között azt érezte, hogy minden gondolkozás nélkül ott maradna legalább három hónapra. Pál Feri visszaemlékezett arra, hogy amikor elkezdte a keddi mentálhigiénés alkalmait, egy felnőtt- és egy ifjúsági hittanórája és négy 45 perces iskolai órája volt ezeken az előadásokon kívül. Manapság azonban már évente 230-240 különböző előadást tart országszerte, sőt a határokon túl is.
„Ezt nem bírom már jól csinálni. Egyszerűen nem tudom jól csinálni. Az lett a benyomásom, és most már több éve küzdök ezzel, hogy ez már nem olyan jó. És ez teljesen ellentmond az énképemnek. Utálok valamit nem jól csinálni.”
