A Szentatya életszentségre szóló meghívása – kissé eltérően a pápai megnyilatkozások szokott formájától – nem jelöl meg a címzésben különböző élethivatású és életállapotú embereket, jelezve, hogy az egyházfő ezúttal minden Krisztus-hívőhöz kíván szólni, személyes, szinte baráti hangnemben.
„Arra az életszentségre szóló meghívásra szeretnék emlékeztetni, mellyel az Úr mindegyikünk felé fordul; arra a meghívásra, mely neked is szól: »szentek legyetek, mert én szent vagyok« (Lev 11,44; 1Pét 1,16).” Talán ez a személyes megszólítottság és a mindennapi életből vett példák sora késztette a világsajtót, hogy rendkívül gyorsan és nagy számban megjelenjenek az első szóbeli és írásos reakciók a médiában.
Ferenc pápa a nyolc boldogságot tekinti vezérfonalnak a szentté válás folyamatában, de levelében kitér „az evangélium szívét csonkító ideológiák”-ra, a mai gnoszticizmus és pelagianizmus formáira, ám mindvégig a lelkipásztori megközelítés mentén halad, vagyis a közérthetőséget tartja szem előtt, anélkül azonban, hogy populistává válna. Számára a nyolc boldogság lelkülete nem a tilalmakkal megkötött, szomorú, keserű, búslakodó vagy erőtlen lelkületet jelenti. Az Öröm és humorérzék című fejezetben úgy fogalmaz, hogy „A keresztény örömöt rendes körülmények között kíséri a humorérzék, mely nyilvánvaló volt például Morus Szent Tamásban, Páli Szent Vincében vagy Néri Szent Fülöpben. A rosszkedv nem az életszentség jele.”
Most, amikor az apostoli buzdítás magyar kiadását az olvasók kezébe adjuk, a Szentatyával együtt reméljük, „hogy e sorok segíteni fognak abban, hogy az egész Egyházban fokozódjék az életszentség utáni vágy. Így lesz részünk egy olyan boldogságban, melyet a világ nem tud elvenni tőlünk.”
Az apostoli buzdítást Diós István fordította és Szabó Ferenc SJ lektorálta.
Forrás: Szent István Társulat
