Fotó: Vatican News
Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim! Folytatjuk a bérmálás témáját, és ma „ennek a szentségnek az egész keresztény beavatással való szoros összefüggését” szeretném kiemelni.
Mielőtt megkapják a Lélekkel történő felkenést, mely hitelesíti és megerősíti a keresztség kegyelmét, a bérmálkozóknak meg kell újítaniuk azokat az ígéreteket, amelyeket egykor szüleik és keresztszüleik tettek. Most ők maguk vallják meg az Egyház hitét, készek arra, hogy „hiszem”-mel válaszoljanak a püspök által feltett kérdésekre, és különösen is készek arra, hogy higgyenek „a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmálás által különleges módon részesülnek úgy, amint pünkösdkor az apostolok részesültek”.
Mivel a Szentlélek eljövetele imában elmélyült szíveket igényel (vö. ApCsel 1,14), a közösség csendes imája után a püspök, kezeit a bérmálkozók fölé tárva, könyörögve kéri Istent, hogy árassza rájuk az ő vigasztaló Szentlelkét. A Lélek egy (vö. 1Kor 12,4), de hozzánk jőve magával hozza ajándékainak gazdagságát: a bölcsességet, az értelemet, a tanácsadást, az erősséget, a tudást, jámborságot és az istenfélelmet. Hallottuk [a katekézis előtt] a szentírási szakaszt, amely felsorolja a Szentlélek ajándékait [Gal 5,22–23]. Izajás próféta szerint pedig (Iz 11,2) a Lélek ezt a[z imént említett] hét erényt árasztja ki a Messiásra, hogy az be tudja tölteni küldetését. Szent Pál is megfogalmazza, milyen bőséges gyümölcsöt hoz a Lélek: „szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom” (Gal 5,22). Az egyetlen Lélek kiosztja sokféle ajándékát, melyek gazdagítják az egyetlen Egyházat: ő a különbözőség szerzője, ugyanakkor az egység megteremtője is. A Lélek tehát egymástól különböző ajándékok gazdagságát adja, ugyanakkor összhangot is teremt, vagyis megteremti mindezeknek a lelki ajándékoknak az egységét, melyeket mi, keresztények kaptunk.
Az apostolok által tanúsított hagyomány szerint a keresztség kegyelmét teljessé tevő Lélek közlése kézrátétel által történik (vö. ApCsel 8,15–17; 19,5–6; Zsid 6,2). Mivel szerették volna jobban kifejezni a Lélek kiáradását, aki teljesen átjárja azt, aki megkapja, ezt a bibliai eredetű mozdulatot elég korán kiegészítették a krizmának nevezett illatos olajjal történő megkenéssel, melynek használata a mai napig megmaradt mind Keleten, mind Nyugaton.
Az olaj – a krizma – gyógyászati és szépségápoló szer, mely, behatolva a test szövetébe, gyógyítja a sebeket és megillatosítja a testrészeket. Eme tulajdonságai miatt alkalmazza a bibliai és liturgikus képvilág a Szentlélek tevékenységének kifejezésére, aki megszenteli és átjárja a megkereszteltet, és feldíszíti őt karizmáival. A szentséget a püspök úgy szolgáltatja ki, hogy a kézrátétel után megkeni a bérmálkozó homlokát krizmával a következő szavak kíséretében: „Vedd a Szentlélek pecsétjét, akit ajándékul kaptál.” A Szentlélek az adott láthatatlan ajándék, a krizma pedig ennek látható pecsétje.
Azáltal, hogy a bérmálkozó a kereszt illatos olajjal rajzolt jelét kapja a homlokára, egy kitörölhetetlen lelki jegyet, úgynevezett „karaktert” is kap, amely által Krisztushoz tökéletesebben válik hasonlóvá, és megadja neki a kegyelmet, hogy az ő „jó illatát” árassza az emberek között (vö. 2Kor 2,15).
Hallgassuk meg újra Szent Ambrusnak a frissen bérmáltakhoz intézett felszólítását. Azt mondja: „Emlékezz, hogy megkaptad a Lélek pecsétjét […], és őrizd meg, amit kaptál. Az Atyaisten megjelölt téged, az Úr Krisztus megerősített téged, és zálogként szívedbe helyezte a Lelket!” A Lélek egy meg nem érdemelt ajándék, akit hálával kell fogadnunk, és teret kell engednünk az ő kimeríthetetlen kreativitásának. Gondosan őrzendő ajándék, akire tanulékonyan kell figyelnünk, és engednünk kell, hogy mint gyertyát alakíthasson minket az ő izzó szeretete, hogy „visszatükrözhessük Jézus Krisztust a mai világban”.
Fordította: Tőzsér Endre SP
