Íme angyalok kenyere, úton lévők tápláléka, való kenyere fiaknak, nem vetendő kutyáknak. Amennyiben éneklik az úrnapi szekvenciát, de nincs mód arra, hogy az egészet végigénekeljék, úgy a 21–24. versszakai vehetők szekvencia gyanánt. A soron következő három versszak az Oltáriszentség tipológiáit sorolja fel: manna, Izsák, a Húsvéti Bárány, a Jó Pásztor. A 21. vers tekinthető egyfajta bevezetőnek, amely a minket tápláló Isten témáját bontja ki. Az Úr, aki népét kivezette az egyiptomi rabságból, mannát hullatott az égből (Kiv 16,4.14.31). Hűségesen gondoskodott népéről annak sorozatos panaszai ellenére is. Aquinói Szent Tamás a 78. zsoltár, illetve a Bölcsesség könyvének szavaira utalva nyitja meg sorait: „Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott; angyalok kenyerét ette az ember” (Zsolt 78,24–25; vö. 105,40; 111,5), valamint „Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége; mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt, és azzá változott, amit akartak” (Bölcs 16,20–21). A zárósor a szentség méltóságát emeli ki Máté evangéliumára és a Didakhé tanítására hivatkozva: „Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket” (Mt 7,6; vö. 2Pt 2,20–22). Tamás ezzel kiemeli a szentség áldozati jellegét (vö. Kiv 29,33), valamint a vétel feltételét: „Ne egyék és ne igyék az Eucharisztiából senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére” (Didakhé 9,5).
