Mindössze hat százalékkal előzte meg ellenlábasát, Jaroslaw Kaczynskit – a harmincegymillió szavazópolgár ötvenöt százaléka élt jogával. Ez magasabb az első forduló részvételi arányánál, annak köszönhetően, hogy időközben levonult az Odera és a Visztula folyók áradását okozó víztömeg, elhárult a százezrek életét fenyegető veszély. Komorowski a jelenleg kormányon lévő, mérsékelt konzervatívnak számító Polgári Platform jelöltje volt, Kaczynski pedig (az áprilisi légi szerencsétlenségben életét vesztett Lech Kaczynski ikertestvére) a konzervatív Jog és Igazságosság Párt színeiben indult.
A huncut magyar világi média egységesen úgy tálalta az eseményeket, hogy a „konzervatív Kaczynski és a liberális Komorowski” vetélkedéséből az utóbbi került ki győztesen – vagyis a lengyel társadalom a liberalizmus mellett tette le a garast. Sőt, egyik nagy múltú (és jelenleg csekély példányszámú) napilapunk nem röstellte azt a szalagcímet írni tudósítása fölé, hogy Újraéled a lengyel baloldal. E címkézés súlyosan megtévesztő, ugyanis a lengyel közéletben mást jelent a liberalizmus, mint a magyar politikai palettán: mérsékelt konzervatív, polgári irányultságnak felel meg. Méretes tévedés lenne azt hinnünk, hogy a lengyelek most felcsaptak SZDSZ-esnek… Ennek alátámasztására lássuk a „liberális” Komorowski életútjának egy-két fontos mérföldkövét! Gyerekkorában lelkes cserkész volt; a nyolcvanas években alapító tagja lett a legendás ellenzéki Szolidaritás Mozgalomnak, s politikai bátorságáért büntetőtáborba zárták. Később nyolc évig egyháztörténetet tanított a ferences rend növendékeinek a híres Niepokalanów-kolostorban. És szolgálhatunk még egy remek adalékkal, Varsó egyik legelőkelőbb részéből, Wilanów kertvárosból. E húszezer lakosú, százhetven hektáros terület nagyjából a budai Rózsadomb megfelelője: úgy jött létre, hogy a rendszerváltást követően egy dúsgazdag befektető, bizonyos Ryszard Krauze felvásárolta és egyfajta álomtelepüléssé fejlesztette, elbűvölő klinkertéglás házakkal. E szavazókörzetben az első forduló során Komorowski hetvenkét százalékos eredménnyel nyert Kaczynski szerény tizenhárom százalékával szemben – egész Lengyelhonban itt volt a legnagyobb fölénye. (Megjegyzendő továbbá, hogy itt a részvételi arány nyolcvanszázalékos volt, amely országosan szintén a legmagasabb.) Ezen a helyen, ahol tehát a „liberális” Komorowski toronymagasan diadalmaskodott, mellesleg éppen az ország jelenlegi legnagyobb egyházi építkezése folyik: az Isteni Gondviselés szentélyéé. A június elején Varsó központjában boldoggá avatott hős pap, a kommunista belügyis tisztek által 1984-ben agyonvert Jerzy Popieluszko csontereklyéjét is ebben az épülő templomban helyezték el, tizenkét kilométeres körmenet végállomásaként. A nagyszabású építkezés költségeit helyi „liberális” üzletemberek, illetve a lakosság adta össze. Az elnökválasztási szavazóhelyiséget is e szentély területén alakították ki, a II. János Pál Intézet egyik termében – mivel ez a „liberális” negyed leglátogatottabb, legismertebb közintézménye… Nos, így fest egy lengyel liberális elnök, így fest a lengyel liberalizmus fellegvára – és ennyire lehet készpénznek venni egyes hazai sajtótermékek tudósításait…
