Az élet sokszor kifürkészhetetlen rejtélye nem megbúvó talány annak , aki többet gondol emberről, világról, de főként a Teremtőről. Ő úgy rendezte a dolgokat, hogy minden szakadék fölé pallót ácsolt. A halandó bármikor lezuhanhat, de tüskék, kövek közt is vár rá a Pásztor, aki nem hagyja magára juhait. Ők mit mondhatnak neki? Amit Avilai Szent Teréz, mindannyiunk nevében: „Istenem, tekintsd azt, hogy saját magunkat sem értjük, nem tudjuk, mit akarunk, és kimondhatatlanul eltávolodunk attól, amire vágyakozunk.” Ezekre az őszinte szavakra a feloldozás örök ígérete a válasz. Emberek vagyunk. Emberek voltunk – mondják, ha már föld borul ácsolt ágyunkra, és gondolataikban nem ismételhetnek mást, akik ismertek: „Ami volt, annak más távlatot ád a halál már.” Távlat. Egy évtizedé. Hosszú és mégis rövid a szeretet virágaival emlékezőnek és a sírkeresztre imádság-füzért kötőnek. Elmúltak a földi gondok, odaát minden érthetővé vált. „Csönd mindenütt.” Égiek barátságcsöndje. Ő így mehetett el akkor, abban a csöndes órában: „Jöjj, Istenem, jer énvelem, jövel, Te égő álom!” Annak szavai ezek, akit írói, újságírói munkájában annyira szeretett: Paul Claudelé, a francia katolikus költőé. Más távlatokban ekként nyer érdemet, feloldozást az élet. Mint az ifjúkor reménysége és a küzdelmes pályán mindvégig kitartó hűsége szól hozzánk Magyar Ferenc fiatal esztendeiben fogalmazott imádságkérése – kézírásos formában küldte el nekem Panni lánya. Hadd adjam tovább a pályatársaknak, akik Istent akarjuk írni-vallani életünk végéig:
Szólj, Uram, hallja a te szolgád! Szolgád vagyok én, adj nekem értelmet, hogy tudjam és hirdessem a Te bizonyságaidat. Szólj hozzám lelkem vigasztalására, lelkem tisztulására, életem jobbulására, Neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsőségedre. Hajlítsd szívemet és olvasóim szívét ajkad igéjére, hogy ne legyen ítéletemre a meghallott, de nem teljesített, a megismert, de még nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige.
Alkotó lélek, szállj le rám!
Világosíts meg, égi láng!
Te alkotád a szívemet,
Add néki most kegyelmedet;
Sugallatod, hogy értse meg
Gyújtsd meg szememnek fényedet,
Ne lásson mást, csak lényedet.
Munkám dicsérje az Atyát,
Te általad és szent Fiát
Most és örök időkön át.