Szerelmesek miséje a ferenceseknél

Fotó: Lambert Attila

 

Amikor a templom elé érünk, valósággal árad kifelé a tömeg: rengeteg ember, köztük kézen fogva sok házas- és szerelmespár is – a homlokukon hamu nyomai. A látvány összezavar bennünket: lehet, hogy egy órával később érkeztünk a kelleténél? A portás azonban megnyugtat, hogy semmi tévedés: hétkor is tartanak szentmisét, és az valóban a szerelmesek miséje lesz. A Valentin-nap hatása alól bizonyára a katolikusok sem tudják kivonni magukat, akkor sem, ha ők inkább Bálint-napnak hívják.
Nagy a forgalom, az érdeklődés: a szerelmesek napja, illetve a meghívás ma estére érzékelhetően sokakat megihletett. Egy pár mellettünk éppen a megismerkedése történetét meséli valakinek, egy hatvanas úr pedig aggodalmasan érdeklődik, hogy jókor érkezett-e a „szerelmesmisére”. Lelkesen zsibong a templom és környéke.
A szertartás viszont csendes – és csakugyan: hirtelen szinte belezuhanunk a nagy csendbe, éles a kontraszt. Lendvai Zalán plébános azzal kezdi, többen is megkérdezték tőle, hogyan illik össze a hamvazószerda Szent Valentin napjával és a szerelmesek miséjével. Nagyböjt első napja van, vagyis húsvét, Isten szerelmes szeretetének ünnepe felé indulunk el ma, amely nélkül az emberi szerelem sem érthető. Ezen a misén Isten megváltó szeretetébe helyezhetjük és ezáltal jobban megérthetjük a szerelmünket, az egész életünket. Ezzel a lelkülettel hamvazkodunk most.
Az olvasmányban Joel próféta bűnbánatra és böjtre int, s a vőlegényt és a menyasszonyt is nászháza elhagyására szólítja fel. Az Úr szeretettel tekint országára, és töredelmes megbánását látva megkegyelmez népének, biztat a próféta. A Korin­tusiak­nak írt második levélben Pál apostol arra figyelmeztet, hogy ne vegyük hiába Isten kegyelmét. Az evangélium pedig a jótettekkel, az imával és a böjttel való hivalkodástól óv.
Gorove László állandó diakónus kedves szerelmesekként szólítja meg a jelenlevőket, és az életüket véglegesen összekötők vagy erre készülők különleges feladatáról beszél. Arról, hogy ajándékozzák egymásnak magukat, kívánják a másik boldogságát, és tegyenek azért, hogy a társuk szabaddá, boldoggá, egész­ségessé válhasson. Hogy mindketten egyszerre kerüljenek közelebb Istenhez és egymáshoz. A böjtöt is ennek szellemében éljük meg. Ne azt nézzük, mit nem szabad tenni és enni ilyenkor, hanem inkább mindennap tegyünk valami olyasmit, aminek a szerettünk örül.
A prédikáció zárásaként egy történet is elhangzik arról, milyen csodát tesz egy asszonnyal az, hogy a kérője, majd a férje szépnek, kimondhatatlanul értékesnek látja. A társunk szeretete segít virágba borulnunk.
Az egyik könyörgés azokat hozza szóba, „akik szeretetet keresnek, és sötétben tapogatóznak” – így hirtelen észreveszem, hogy nemcsak párok, hanem magányos idős emberek is jelen vannak a szentmisén. Ki tudja, mi hozta el őket: talán nem is tudták, hogy ez a ma esti a szerelmesek miséje.
A mise zárómozzanata az, amikor a párok egymás fejére tett kézzel, a Gorove házaspár vezetésével megáldják egymást.
Ezután jegyesoktatás kezdődik: a misén megjelentek több mint fele a padokban marad, így kiderül, milyen sok házasságra készülő pár vett részt a misén. Nagy várakozásokkal, reményekkel teli fiatalok, akik együtt haladnak tovább életük húsvétja felé.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .