Nemcsak egy sítáborozás alkalmával, hanem a mindennapok során is érhetnek bennünket nehéz kihívások. Gyakran a kudarccal való küszködés és félelem kíséri a tanulást, úgy érezzük, helyt kell állnunk, és kemény munkába kezdünk, hogy felvegyük a tempót, amit a világ diktál. Egyre növekszik bennünk a szorongás, amely napjaink leggyakoribb pszichés betegsége.
A szorongó társadalom nem tud utat törni magának, folyton a hibák, a gyengeségek korrekciójával foglalkozik, és arra fókuszál, amiben segítségre van szüksége. A kollektív erő szintjét nem érheti el, így teljesítményt sem tud produkálni. Az erősségek fejlesztését és fejlődését motiváló pozitív pszichológiai irányzat gyakorlott képviselője, Lea Waters Fókuszban az erősségek című könyvében egy újfajta szemléletmóddal próbál kivezető utat mutatni e szorongató helyzetből nekünk, szülőknek a nevelés és a figyelem terén. Függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk jó szülők, a gyermekeink problémákkal találkoznak, lesznek nehézségeik, és vannak gyengeségeik is.
Mostanában gyakran hallottam elhangzani a következő mondatot: „Arról nem szabad megfeledkezni, hogy a gyermekünk a mi szemléletmódunkhoz igazodik.” Ezt vallja a szerző is, aki több mint húsz évre visszatekintő szakmai pályafutása során azt tapasztalta, hogy a szülők nagyon nehezen változtatnak megcsontosodott elveiken. Bár mindannyian a legjobbat szeretnék nyújtani a gyermeküknek, a világból jövő nyomás mégis sokszor azt az utat kínálja nekik, hogy a gyengeségeket gyomlálgassák, korrigálják. Ez a küzdelem nem célravezető, inkább csak energiát von el. A könyv címe azt sugallja, hogy a figyelmet az erősségek felé érdemes fordítanunk, nem a gyengeségekkel kell foglalkozni. Lea Waters azt állítja: gyermekeink csak akkor lesznek erősek és sikeresek, ha az erősségközpontú nevelésre helyezzük a hangsúlyt, és nemcsak otthon, hanem az iskolában is.
A személyes hangvételű könyv nagyon hitelesen mutatja be az olvasónak az ausztrál pszichológusnő valódi isnpirációit. A szerző elhivatott, és a saját bőrén tapasztalta mindazt, ami irányváltoztatásra késztette. „Nem csinálok mindent jól, ám amikor jól csinálok valamit, az nem véletlen.” Lea Waters szeretné egyértelművé tenni az olvasó számára, hogy az erősségeink, amelyek többnyire flow (a magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály szavaival: tiszta áramlás) állapotban vannak jelen, természetes módon működnek rajtunk keresztül.
Ennek az állapotnak a megteremtéséhez mindenkinek szüksége van térre, ahol az elme szabadon barangolhat, a puszta figyelemre – mondhatnánk jelenlétnek – és az irányított figyelemre. A könyv részletesen leírja e stratégiát vizsgáló pszichológiai kutatások eredményeit is. A szerző példákkal, megosztásokkal támasztja alá gondolatait, miközben ismerteti magát a módszert: azt, hogy miként válhat sajátunkká a szemléletmód, amely segíthet bennünket megtalálni gyermekeink erősségeit, és hogy e képességekre tudatosan figyelve, hogyan járulhatunk hozzá a fejlődésükhöz.
Az erősségközpontú nevelés és fegyelmezés azon az előfeltevésen alapul, hogy az embert a természetéből fakadóan motiválja az önfejlesztés. Ennek lehetőségét kínálja maga a könyv is. (A discipline szó eredeti értelmét tekintve szintén útmutatást, a tudás átadását jelenti, amely teret biztosít az ismeretek szabad áramlásához.)
A módszer, amelyet ez a kötet és a pozitív pszichológia kínál számunkra, szemléletbeli váltást eredményezhet, amelynek köszönhetően a család mint közösség, illetve akár egy egész társadalom fókusza is áthelyeződhet az erősségekre. Hiszen mindannyiunkban vannak értékek, csak időben és jól kell felismerni, melyek azok. Ez a gondolkodásmód a keresztény ember sajátja is. Közösségeink is attól tudnak igazán jól működni, ha mindenki a képességeihez mérten fordul oda életünk igazi fókuszához: a bizonyossághoz, hogy teremtett lényünk nem véletlenszerű.
Nagy szükségünk van arra, hogy a gyengeségek korrekciójára összpontosító, a belső erőket szétforgácsoló szemlélet helyett felismerjük annak a felfogásnak a jelentőségét, amely a közösség kohézióját szolgálja. Ahol mindenki a maga talentumait viszi a világba, és senki sem kényszerül önmagát meghazudtoló, lélekölő teljesítmények elérésére. Hiszen az energia oda áramlik, ahová a figyelem irányul. Ha magunkon kívül keressük, sosem találjuk meg. S ez a figyelem, amely jól irányított és belső célt követ, a biztonság élményét nyújtja a lesiklópályán.
