Az Egyház február 2-án ünnepelte, hogy Jézust születése után negyven nappal bemutatják a templomban. Sok helyütt ilyenkor bontják el a betlehemet a templomból, a közterekről. Gyertyaszentelő után elengedjük a karácsony vonzását, figyelmünk a közelgő szent negyven nap felé fordul. Apró liturgikus változás, hogy a kompletórium végén ettől a naptól az Ave Regina caelorum Mária-antifónát énekeljük.
Ezt az ismeretlen szerzetes tollából származó himnuszt a XIV. századtól énekli az Egyház a zsolozsmában, és V. Piusz pápa helyezte erre a liturgikus időszakra. Az első négy sor litániaszerű megszólításai már a loretói litániát elővételezik, de nagyban emlékeztetnek az akathisztosz, a keleti Egyház Mária-imaórájának fohászaira, különösen abban, ahogyan Krisztusra mutatnak. Máriát olyan kiváltságos közvetítőként szólítjuk meg, aki mintegy beengedte a világba az üdvösséget, azt az emberi utat, csatornát jelentette, amelyen keresztül Isten elért minket. Gyökér, „Jessze gyökere” (Iz 11,1–2), ahonnan az a megváltó dávidi sarj támad, akit a próféták vártak. De ebben a képben benne van Jézus növekedésének, hovatartozásának, táplálásra szoruló, kiszolgáltatott emberségének képe is. Ajtó, hiszen Mária az életre vezető „szűk ajtó” (Mt 6,14), emberségünknek az a szűk kapuja, amelyen át Isten egyszer s mindenkorra belép földi világunkba. Hányszor akarunk más úton járni, mint saját emberségünk szűk kapuján át! Végül napfény: egy olyan valaki, aki nem a Nap, mégis a belőle jövő fényt továbbítja. Máriának megadatott, hogy saját embersége ilyen egyértelműen legyen Isten emberré válásának útja. Ezért van oka örömre, ezért vezérlő csillag és közbenjáró számunkra. Léte ugyanakkor hívás, hogy mi is legyünk teljes emberségünkben Istentől átjárt tápláló gyökér, Istentől bejárásra használt ajtó és belőle áradó fény.
Üdvöz légy ég királynője, / szép angyalok Úrnője, fénye! Áldott gyökér, áldott ajtó, / földre üdvös napfényt ontó. Örülj, szép Szűz, dicsőséges, / minden fölött ékességes. Légy velünk, csillaga égnek, / és miértünk szent Fiad kérd meg. (Szabó Flóris fordítása)
