Kínában a pápához hű Katolikus Egyház, amelynek püspökeit a Szentatya nevezi ki, földalatti egyházként működik, míg a kínai kommunista kormányhoz hű, 1957-ben alapított Kínai Katolikus Hazafias Szövetség püspökeit az állam nevezi ki, őket azonban a Szentszék nem ismeri el. Az utóbbi napokban a médiában szárnyra kapott a hír, amely szerint a Vatikán kérésére a Santoui és a Ningtöi (Mindong/Hsziapu/Funing) Egyházmegye éléről távozhatnak a legitim püspökök. Mindkét egyházmegyében van egy földalatti (az Egyház szempontjából legitim) és egy, az Egyház szempontjából illegitim püspök. Az előbbieket médiaértesülések szerint arra kérte a Vatikán, hogy adják át helyüket az illegitim püspököknek, mivel a Szentszék törvényesen beiktatja őket.
Peter Csuang Csien-csien (Zhuang Jian-jian) Santou nyolcvanhét éves püspöke nem értett egyet a lépéssel, véleményét Joseph Csen Zsi-csün (Zen Ze-kiun) bíboros, Hongkong emeritus püspöke is osztotta, és közvetítette a pápa felé. Szerintük ezzel a lépéssel a Szentszék behódol Kína előtt, a katolikusok kárára.
Az eset kapcsán azonban az a hamis információ is napvilágot látott, hogy Ferenc pápa és a Római Kúria között nézeteltérés támadt az ügyben. Erre a vádra reagált Greg Burke vatikáni sajtószóvivő, Pietro Parolin bíboros pedig egy interjúban magyarázta el a Szentszék szándékait.
„Kínában nem két egyház, hanem két hívő közösség van, amelyek arra kaptak meghívást, hogy fokozatosan haladjanak előre a kiengesztelődés útján az egység felé” – bocsátotta előre Parolin bíboros a Szentszék és a Kínai Népköztársaság kapcsolataiban való esetleges változásokról szóló vita kapcsán, miután Greg Burke, a vatikáni sajtóközpont igazgatója előző nap egy jegyzetben tisztázta, hogy a pápa és a Római Kúria elképzelései és cselekedetei között nincsenek eltérések. Az államtitkár hozzátette: Ferenc pápa „személyes figyelmével kíséri a kínai kormányhivatalokkal való jelenlegi kapcsolatokat. Minden munkatársa vele egyetértésben cselekszik. Senki nem fog egyéni kezdeményezésbe”.
A jelenlegi tárgyalásokat a „párbeszédre való konstruktív nyitottság és az Egyház autentikus hagyományához való hűség” nyomvonalán folytatják, szem előtt tartva azt, amit már XVI. Benedek 2007-ben a Levél a katolikusoknak című, kínai hívekhez írt üzenetében megfogalmazott: „A meglévő problémákat nem lehet a törvényes állami hatalommal való folyamatos konfliktusok által megoldani.” „Nem lehet tehát fenntartani az egymással szemben álló elvek és struktúrák állandó konfliktusát, hanem rá kell találni azokra a megvalósítható pasztorális megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a katolikusok számára, hogy megéljék hitüket és együtt folytassák evangelizációs tevékenységüket ebben a sajátos kínai környezetben.”
Az államtitkár nem titkolta, hogy Kínában továbbra is „sok a probléma az Egyház életében”, és „nem lehet mindet egyszerre megoldani”. A „püspökök megválasztása kulcsfontosságú kérdés ugyan – hangsúlyozta válaszában a legújabb vitás kérdésekre válaszolva –, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Egyház szabadsága és a püspökök kinevezése mindig rendszeresen felvetődő téma volt a Szentszék és az egyes államok közötti kapcsolatban. A jelenlegi kapcsolatainkon keresztül Kínával megkezdett úton fokozatosan haladunk, és egyelőre számos előre nem látható dolog adódhat, mint ahogy új, sürgősen megoldandó kérdések is felvetődhetnek.” Parolin bíboros hozzátette, hogy „senki nem mondhatja tiszta lelkiismerettel, hogy tökéletes megoldással rendelkezik minden egyes problémára. Időre és türelemre van szükség, hogy behegedjen az a sok seb, amelyet a közösségeken belül kölcsönösen, személyesen okoztak egymásnak. Az sajnos biztos, hogy lesznek még nézeteltérések, nehézségek, szenvedések, amelyekkel szembe kell nézni. De mindannyiunkban él a bizalom, hogy ha sikerül érdemben tárgyalni a püspökök kinevezésének ügyéről, akkor a fennmaradó nehézségek már nem lesznek olyan nagyok, hogy megakadályozzák a katolikusokat abban, hogy közösségben éljenek egymással és a pápával.”
A vatikáni államtitkár kifejezte reményét, hogy „amikor az Úr akarja, elérkezik a pillanat, amikor már nem legitim és illegitim, földalatti és hivatalos egyházról kell beszélni Kínában, hanem testvérek közti találkozásról, újra megtanulva az együttműködés és a közösség nyelvezetét. Ha nem élik meg ennek tapasztalatát – tette fel a kérdést Parolin bíboros –, hogyan lenne képes a kínai egyház új lendülettel az evangelizáció útjára lépni és elvinni másoknak az Úr vigasztalását? Ha az ember nem kész megbocsátani, az sajnos azt jelenti – állapította meg az államtitkár –, hogy másfajta érdekeket kell védelmeznie: ez azonban nem evangéliumi perspektíva.”
Parolin bíboros szerint itt az ideje „a sok próbatétel során felgyűlt emberi és lelki tőkét arra fordítani, hogy Isten segítségével egy békésebb és testvériesebb jövőt építsünk fel”. Hangsúlyozta, hogy „az Egyház soha nem felejti el a kínai katolikusok múlt- és jelenbeli próbatételeit, szenvedéseit. Mindez nagy kincs az egyetemes Egyház számára.”
Parolin bíboros ezt követően a kínai katolikusokhoz fordult: „Mellettetek állunk, nemcsak imádsággal, hanem mindennapos tevékenységünkkel is, hogy kísérjünk és támogassunk benneteket a teljes egység felé vezető úton. Azt kérjük ezért tőletek, hogy senki ne ragaszkodjon az ellentmondás lelkületéhez, hogy elítélje testvérét, vagy a múltat ürügyként használja arra, hogy új rossz érzéseket, bezárkózást szítson. Ezzel ellentétben azt kívánjuk, tekintsen mindenki bizalommal az Egyház jövőjére, túllépve minden emberi korláton.”
Végül az Egyházon belül támadt kritikákra válaszolva, amelyek azt a félelmet fejezik ki, hogy a Szentszék megadja magát a kínai politikai hatalomnak, az államtitkár kifejtette, hogy ellenvéleményt természetesen fel lehet vetni, de annak „a közösség építését kell céloznia, nem pedig megosztást szítania”. „Jogos ugyan más véleményen lenni, de semmilyen magánvéleményre nem tekinthetünk úgy, mintha kizárólagos módon interpretálná, mi a jó a kínai katolikusoknak” – fogalmazott Parolin bíboros. Hozzátette: ezért „a Szentszék azon munkálkodik, hogy szintézisbe hozza, amit a felek a maguk igazságának tartanak, és járható utat dolgozzon ki, ezzel választ adjon a hívek jogos elvárásaira, Kínán belül és kívül is. Nagyobb alázatra és a hit lelkületére van szükség ahhoz, hogy együtt fedezzük fel Isten tervét a kínai egyházról. Mindenki részéről nagyobb körültekintésre és önfegyelemre van szükség, hogy ne merüljünk el meddő vitákban, amelyek megsebzik a közösséget, és elrabolják tőlünk a jobb jövő reményét.”
Forrás és fotó: Vatican News
Fordította: Thullner Zsuzsanna
