A múlt században az európai nők életében a munkavállalás szükségének megjelenése magával hozta az ambivalens elvárások sorát, amelynek az alapvetően férfi jelleggel bíró dolgozói-alkalmazotti világban csak adottságainak különös keverékével felelhet meg – sajnos sokszor a családi és közösségi alaphivatásának rovására. A női személyiség pedig utóbbiak nélkül aligha teljesedhet ki egészségessé és őszintén eredményessé. Az is jellemző vonás, hogy a gyengébb (vajon lelkileg is?) nem képviselői egy-egy életszakaszukban erősen kötöttek abban, mennyire tudnak a családon kívül feladatokat vállalni. A Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség (KIFE) tavaly ősszel kezdődött Nők a Civil Életben projektje kapcsán beszélgettük B. Balogh Edittel, a KIFE ügyvezető igazgatójával és Zöldyné Szita Erzsébettel, a projekt műhelymunkáinak vezetőjével. A KIFE képzésein a társadalmi élet és az önkéntesség kérdései rendszeresen felmerülnek, hisz e területekben rejlő kompetenciák tehetik teljesebbé életünket. Az utóbbi időben igyekszünk több oldalról megvilágítva, párbeszéd formában megvalósítani, kibővíteni az élethosszig tartó tanulás gondolatát és gyakorlatát – kezdi ismertetőjét B. Balogh Edit. Ennek a projektnek a másfél éve alatt azt elemezzük, milyen szerepeket töltenek be a nők a civil szférában. Hogyan lehet megerősíteni a női sajátosságok alapján a családokat és a társadalmi kohéziót? A nők nyitottak szűkebb környezetük problémáira, a környezetvédelemre, a karitatív és szociális szolgálatokra, a néphagyomány és a kézművesség felélesztésére, továbbadására. Bemutatjuk azokat a személyeket, akik életükben ezeket a társadalmi önkéntes szerepvállalásukat sikeresen egyensúlyban tartják a családi, esetleg a munkahelyi megfelelésekkel, s a velük készült interjúkat DVD és kiadványfüzet formájában közzétesszük majd a projekt ez évi, november 4-től 6-ig tartó zárókonferenciáján Szegeden. A tapasztalat szerint oda-vissza kiegészítői és lelkileg-szellemileg gazdagítói egymásnak ezek a területek nemcsak az egyén, hanem a házastárs, a család és a közösség számára is. A projektnek a Nemzeti Civil Alap támogatásából megvalósult része idén év elején zajlott helyi összefogással létrejött önkéntes akciókban (Erdély-Kisbacon, Vajdaság-Szabadka, Eger, Szeged, Budapest). Ezek zömében környezetszépítést (park, patak, óvoda) és karitatív munkát (kézműves foglalkozás fogyatékkal élőkkel, kórházi önkéntesség, felolvasóest időseknek) jelentettek. Az európai uniós forrásból valósulnak meg a már említett kiadványok és az interaktív műhelymunkák kurzusai, melyek szereplői jellemzően valamilyen egyházi, vallási szervezet képviselői, talán mert hozzájuk könnyebben eljutott hívásunk. Valóban, a műhelymunkákra főleg hívő emberek jelentkeztek – folytatja Zöldyné Erzsébet, aki az Emmausz Alapítvány témacentrikus interakció (TCI) mestertrénere. Ebben a projektben is jól lehet hasznosítani a TCI modelljét. A résztvevők civil szervezetekből és az elérhetőségi körükbe tartozókból érkeztek, akik jellemzően dolgozó nők, nagycsaláddal otthon lévő, önkéntes tevékenységeket végző nők, frissen végzettek, nyugdíjasok. A többnapos tréningek egymásra épülő három alkalma a család és munka, a női önkéntesség, illetve a nőként jelen lenni a társadalomban témáit járták körül. Utóbbira június 18. és 20. között kerül sor a pesti Háló Közösségi Központban. Ennek a fajta csoportdinamikának a lényege, hogy mindenki a saját élettapasztalatát szabadon megosztva eleven kommunikációban éles helyzeteket gyakorol be. Ki-ki az általa képviselt szervezet és tevékenység szószólójaként a többiek előtt mint hallgatóság előtt kipróbálhatja magát, és a visszajelzések alapján személyiségét fejlesztve hatékonyabbá teheti tevékenységeit. A széles nemzetközi tapasztalatokkal bíró TCI két alapfolyamatra épül: ki-ki legyen a „saját maga főnöke”, azaz az önállóságunkat és kapcsolataink kölcsönös függéseit feltérképezve megtaláljuk az önálló döntés helyeit és annak tágítható köreit. Másik szempont a „zavaró körülmények” kiküszöbölésének elsőbbsége, hogy teljes értékűen részt lehessen venni az adott folyamatban. Ugyanis nemcsak a cél fontos, hanem a hozzá vezető út. A projekt részeként interjúkban összegyűjtött jó példák segítik egyrészt, hogy kedvet kapjanak a nők a társadalmi életben való szerepvállalásra; másrészt, hogy a közgondolkodás nagyobb elismertséget, értéket tulajdonítson a női önkéntes munkának. Ezek a minták is tanúskodnak arról, hogy a társadalmi hasznosságon túl a nők kiteljesedhetnek személyiségükben, emberi kapcsolataikban, s egyúttal a család is nyer a külső közegekből jövő inspirációk által, valamint a családon belüli, szükségszerűen jobb munkamegosztás előrevivő jellegéből – zárja magyarázatát a mestertréner. Győrfy Anikó kisgyermekes anyuka így ír a projekt honlapján (www.nokacivileletben.hu) rendszeres önkéntes munkájáról: „A kezdetekkor az motivált, hogy szerettem volna valahová tartozni, szerettem volna valami értelmeset csinálni. Már négy éve voltam otthon gyesen, s amikor a legkisebb is betöltötte az első évét, belevetettem magam a civil életbe.” Arról is beszámolt több önkéntes, mennyire fontos, hogy a családjuk, férjük egyetértéssel és lelki támogatással ad biztos hátteret a közösségért végzett munkájukhoz. Az önkéntesség kultúrája még alakulófélben van társadalmunkban és az egyházunkon belül. A magyarországi Önkéntes Központ Hálózat (ÖKH) öt éve alakult; a tagok alapítványok, egyesületek, szakmai csoportok Békéscsaba, Debrecen, Pécs, Szekszárd, Budapest, Nyíregyháza, Szeged, Zalaegerszeg területéről, melyek az általuk meghatározott alapvető önkéntesközponti szolgáltatásokat – tájékoztatás, adatbáziskezelés, közvetítés, kapcsolatépítés, projektszervezés, képzés, érdekvédelem – legalább heti húsz órában térítésmentesen biztosítják az érdeklődők számára az úgynevezett Önkéntes Pontokon.