A szerző egy elítélt, akinek ez a hetedik bemutatott színműve a börtönben. Az előadásra egyházi méltóságok is meghívást kaptak, így Mayer Mihály pécsi, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspökök, Udvardy György segédpüspök és Gyulay Endre, a szeged-csanádi egyházmegye nyugalmazott főpásztora. Az ősbemutatón részt vett a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, a lelkiségi mozgalmak képviselői, és természetesen a szereplő fogvatartottak hozzátartozói is. A történetnek Brenner János rábakethelyi káplán sorsa ad keretet. Az ötvenes években az ÁVH kihallgatásra idézi be őt, és elrendelik huszonnégy órás őrizetbe vételét is. A fogdában találkozik egykori barátjával, akivel Szombathelyen, iskoláskorukban együtt ministrált. A gyerekkori barát ÁVH-s tiszthelyettes lett, és az éjszakákat Brenner János cellájában tölti. Brenner elutasítja a karhatalommal való együttműködést, és elmeséli a férfinak Vianney Szent János történetét. A színdarabban ekkor tűnik fel maga Vianney Szent János, aki egyes szám első személyben szövi tovább a cselekményt. A színpadon megjelenik az ősellenség, a sátán, akit Vianney Szent János grappinnak (fickónak) nevez. A gonosz végigkíséri János életét, mindent elkövet, hogy megakadályozza őt tervei megvalósításában, de vereséget szenved. A darab Brenner János meggyilkolásával ér véget – a gonosz nála sem ér célt. Brenner János sem hajlandó a megalkuvásra, inkább meghal, minthogy méltatlanná váljon hivatására.
