A bajai III. Béla Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1948-ban, az államosítás idején. Ugyanebben az esztendőben belépett a ciszterci rendbe, ahol a Polikárp nevet kapta. Zircen kezdte meg filozófiai és teológiai tanulmányait. 1950 augusztusában úgy döntöttek elöljárói, hogy menjen Rómába teológiából doktorálni. Drótsövényen, aknazáron és kanálison át jutott Ausztriába egy szeptemberi hajnalon, tudva, hogy másnap a szerzetesrendek nagy többségétől Magyarországon megvonják a működési engedélyt. Húsz „szökevény” társából az osztrákok nyolcat letartóztattak, és átadták őket az oroszoknak: négy-hét évi börtönt kaptak Magyarországon. Zakar Ferenc Polikárp Rómában a bencések Pápai Szent Anzelm Egyetemén folytatta tanulmányait. 1955 szeptemberében szentelték pappá, egy svájci női monostorban, majd rendje központi házának munkatársa lett. 1956-tól a Pápai Szent Gergely Egyetemen tanult egyháztörténelmet. 1960 őszétől a Pápai Szent Anzelm Egyetemen tanított egyháztörténelmet és történelmi módszertant; 1966-ban lett nyilvános rendes tanár. A II. vatikáni – és a „rendi” – zsinat bonyodalmai után 1969 és 1972 között apátja kívánságára elvégezte az egyházjogot is a Lateráni Egyetemen – de már korábban ő írta meg a ciszterci rend és jó néhány kongregációjának konstitúcióját, valamint a generális káptalan állásfoglalását a mai ciszterci élet főbb elemeiről. 1971-től egyházjogot is tanított a Szent Anzelm Egyetemen. 1978-ban a bencés teológiai fakultás dékánjává választották. 1981-ben és 1985-ben újraválasztották, de még ugyanebben az esztendőben a ciszterci rend generális apátja lett, emiatt abba kellett hagynia a tanítást. 1995-ben letelt a tízéves generális apáti megbízatása. A következő esztendőben rendtársai megválasztották zirci apátnak. 2000-ben a Szentszék a zirci főapáti címet adományozta neki. 2002-ben hat évre újraválasztották, 2008 óta pedig az apátság teljes főapáti joghatósággal ellátott adminisztrátora. 1972-től különböző vatikáni hivatalok és intézmények munkatársaként is dolgozott. 1963 és 2007 között szerkesztette a ciszterci rend történelmi folyóiratát, az Analecta Cisterciensiát. 1996 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Posztgraduális Kánonjogi Intézetének nyilvános rendes tanára. Rendjének vezetőjeként magyar vonatkozásban elsősorban római magyar rendtársaival kellett törődnie, de bőven volt alkalma turistákat és zarándokokat is fogadni, rajtuk is segíteni, és sok mindenben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándékait szolgálni, így például több ezer autó Magyarországra küldésével. A Szentszék természetesen sok magyar ügyben megkérdezte, amíg nem sikerült helyreállítani Magyarországgal a diplomáciai viszonyokat. 1995. október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök „a római és itáliai magyar közösség lelki egységének megőrzésében kifejtett tevékenységéért, a magyar szellemi értékek hiteles képviseletéért és széles körű terjesztéséért, valamint nemzetközileg is elismert tudományos életművéért”.
