Az egész napos konferenciát Lukács János SJ vezette be. Elmondta: a mai világban sokan idejétmúltnak gondolják az egyház társadalmi tanítását, ezért ezzel a konferenciával is az a céljuk, hogy megmutassák: az egyház mindenkor képes korszerű válaszokat adni. Beran Ferenc, a PPKE Hittudományi Karának docense előadásában először a jó kormányzás céljait fejtette ki, amely nem más, mint a közjó megvalósítása. Ez a II. vatikáni zsinat szerint olyan életfeltételek összessége, amelyek az egyént a tökéletességre segítik. Ezek egyrészt konkrét eszközök, másrészt pozitív eszmék és célok. Ennek a közjónak a megvalósításához olyan erények segítik a politikusokat, mint az okosság, a lelki erősség, a mértékletesség és az igazságosság. Frivaldszky János egyetemi docens A „jó kormányzás” és/vagy „jó kormányzat” mint a helyes közpolitika feltételrendszere címmel szintén a közjó megvalósítására irányuló jó kormányzat működéséről beszélt. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy olyan szervezeteket és párton kívüli fórumokat is hallgasson meg a „jó kormányzat”, amelyek a társadalom és folyamatainak mélyebb és pontosabb megismerését segítik elő. Elmondta: az állampolgárok nem csupán választópolgárai egy országnak, hanem résztvevői is a politikai életnek. Mészáros József, a KDNP alelnöke elmondta: egy kereszténydemokrata politikusnak hangsúlyoznia kell a közjó létét, és hinnie kell annak megvalósulásában. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a közakarat és a közjó nem mindig egyezik a tömegdemokráciában. Az állam egyre több feladatot vállal magára, és ez maga után vonja a közjó fontosságának felértékelődését is, hiszen az államnak kell biztosítania olyan alapvető tényezőket, amelyeket korábban például a család látott el. Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék kutatóintézetének igazgatója a jó kormányzással és a társadalmi programokkal kapcsolatosan az egyház társadalmi tanításával való összefüggésben beszélt a közigazgatásról. Elmondta: az egyház társadalmi tanítása korunk legidőszerűbb kérdéseire keresi a választ olyan stabil értékek alapján, mint a Biblia. Ezenkívül egyetemesnek is tekinthető, mivel az egész világot megszólítja, valamint a cselekvés számos színterét megjelöli. A közjóról szólva hangsúlyozta: senkit sem rekeszthet ki a társadalomból. Ezután bemutatta a négy uralmi formát, amelyet még Max Weber fogalmazott meg a porosz közigazgatási rendszerek vizsgálata után. Szerinte ma a nagy szervezetekben a bürokratizmus az, amely a szabályaival igyekszik kordában tartani a tagjait. A bürokratizmus kísérőjelenségei között szerepel például a terjeszkedési vágy, a múltban való leragadás, a szervezetnek élő hivatalnok, a kastély-jelenség és a szervezeten kívüliek lelketlen kezelése. A jó kormányzás elméletei Pulay Gyula szerint a bürokratizmus ellenében jöttek létre, így például az egyház társadalmi tanítása olyan értékeket tart fontosnak, mint a személy méltósága, az igazság és a szabadság. Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetője Ajánlások az oktatáspolitika számára a demográfia szempontjából címmel arról beszélt, hogy a nevelés során az istenképiséget kell erősíteni a gyermekben: egyrészt a szabadságát, másrészt az egyediségét. Szerinte keresztény értelemben vett szabad embereket kell nevelni, és nem szakembereket. Ezt segítené elő a plurális, sokszínű oktatási rendszer, amely mindenkinek valódi lehetőséget nyújtana. Márki László matematikus A civil szervezetek helye a társadalompolitika alakításában címmel azokról a tagsággal rendelkező civil szervezetekről beszélt, amelyek értékteremtésre képesek, valamint olyan feladatok ellátására is, mint sportesemények szervezése, környezetvédelem, családok üdültetése és a tehetséggondozás. Gaál Péter, a SOTE Egészségügyi Menedzserképzési Központ vezetője az egészségügyi rendszer reformjának lehetséges modelljeit ismertetve az egyház társadalmi tanításából kiindulva beszélt arról, hogyan jelenik meg a közjó az egészségügyben. Kifejtette, hogy okos, bátor, mértékletes és igazságos egészségpolitikára van szükség, amelynek megvalósításához a jelen helyzetből kell kiindulni, és az adott problémákat feltárva kell a megoldás módjait meghatározni.
A közjó kötelezettséget ró a társadalom minden tagjára, és senki sem vonhatja ki magát az alól, hogy képességeinek megfelelően annak megvalósításáért és kibontakozásáért munkálkodjon. A közjót csak a maga egészében lehetséges kibontakoztatni; nem redukcionista elképzelések szerint – azaz alárendelve a közjót a belőle nyerhető részleges előnyöknek –, hanem csupán olyan szemlélet alapján, amely a legszélesebb körű felelősségvállalásra törekszik. A közjó az ember legmagasabb rendű hajlamainak felel meg, mégis igen nehezen érhető el, mivel azt követeli, hogy az ember képes legyen állandóan úgy keresni a másik javát, mint önmagáét.
(Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma – 167.)
