Tanúk és tanítók

Fotó: Merényi Zita

 

Az ünnepi szentmisét Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mutatta be a püspöki kar jelen lévő tagjai, valamint iskolai lelkészek koncelebrálásával. A szentmisén együtt ünnepeltek az egyházmegyei és a szerzetesrendek fenntartásában működő oktatási intézmények fenntartói, vezetői, pedagógusai és a KaPI munkatársai. Az ünnepi eseményen jelen volt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. A megjelent vendégeket Tokár Imre János OFM köszöntötte. A KaPI vezetője hálát adott a Jóistennek az elmúlt húsz évért.
Szentbeszédében Veres András püspök a Második korintusi levél felolvasott részéről elmélkedett. „Aki szűken vet, szűken arat, de aki bőven vet, az bőven is arat.” Ezt a gondolatot szellemi és lelki értelemben is felfoghatjuk. Isten az, aki megmutatja, mennyit „érdemes vetnünk”. Ő túlcsorduló mértékkel adja ajándékait, és nekünk is meg kell tanulnunk, hogy így végezzük a dolgunkat. A jó szülő és a jó pedagógus tudja, mit is jelent ez a túlcsorduló mérték. Isten szeretete tanít meg bennünket erre a bölcsességre.
„Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igaz voltotok gyümölcsét” (2Kor 9,10). Az ember nem képes felülmúlni Istent jóságban és szeretetben, ám kötelességünk mindebben követni őt. Ha ez a szeretet vezet bennünket, akkor nem elégszünk meg az elegendővel, hanem egyre többet akarunk adni. A keresztény ember nem dolgozhat fél szívvel. Isten pedig nem marad szűkkeblű az odaadó ember iránt. Isten szeretetéből egyre többet kell befogadnunk, hogy másokért tudjunk élni.
„Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt adja meg, amire a szenteknek szükségük van, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt” (2Kor 9,12). A keresztény ember sohasem bezárkózó. Nyitott minden ember felé, hiszen Isten minden embert megváltani akaró szeretetéről kell tanúságot tennünk. Katolikus iskoláink valamennyi felekezet felé nyitottak, és azokat is befogadják, akik nem vallásosak.
Azt is tapasztalhatjuk, hogy nem mindenki támogatja Egyházunk tanító szolgálatát. Meg kell köszönnünk Istennek, hogy a nehézségek és a megpróbáltatások ellenére napjainkban az egész országban sok katolikus oktatási intézmény működik. Ma, a nemzeti gyásznapon különösen fontos hangsúlyoznunk, hogy hívő emberekként, akik Egyházunkban sajátos hivatásunk szerint Isten szeretetéről teszünk tanúságot, nemzetünk felé is elkötelezetteknek kell lennünk. Mi, Krisztus-hívők teljes szívvel és odaadással szolgáljuk a nevelés ügyét is. »Vetni és aratni a gyermekszívekben a legcsodálatosabb munka.« Minden pillanatban érezzük hát magunkban Isten erejét, ne adjuk fel a reményt, hogy minden gyermek szíve nyitott a jóra, nekünk pedig ezt a jót kell hirdetnünk, ahogyan Jézus mondja: »Maradjatok meg az én szeretetemben.« Isten adjon erőt, bátorságot és szeretetet az elkövetkező sokszor húsz esztendőre!” – fejezte be beszédét az MKPK elnöke.
A szentmise végén a püspöki konferencia a Katolikus Pedagógiai Intézetben végzett kimagasló munkásságáért Pro Paedagogia Christiana díjban részesítette Rajkányi Lajosnét, Leibinger Jánosné pedig Szent Gellért-díjat vehetett át. A kitüntetéseket Veres András elnök adta át.
Az ünneplés délután három órakor folytatódott a Nemzeti Színházban, ahol az ország számos katolikus oktatási intézményéből érkezett fiatalok szavaltak, énekeltek, zenéltek és táncoltak. A gálaműsoron egyházi és világi vezetők mondtak ünnepi beszédet.
Tokár Imre János OFM, a KaPI vezetője Boldog VI. Pál pápát idézte: „Az Egyház szemében az első evangelizációs eszköz híveinek őszintén keresztény élete (…) A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.”
VI. Pál arra mutat rá, hogy a tanúságtételnek és a tetteknek össze kell kapcsolódniuk egymással. A katolikus iskola a jövő kereszténységének egyik legnagyobb szolgálattevője. Az egyházi fenntartású oktatási intézmények nélkül a fiatalokhoz is nehezebb lenne közel kerülni.
Tokár János OFM ezután megköszönte elődei – Szemkeő Judit és Bajzák Erzsébet M. Eszter nővér – munkáját. A jubileumi ünnepségen Erdő ­Péter bíboros, prímás is köszöntőt mondott. Beszédében rámutatott: „Az első tanító rendek azért jöttek létre, hogy szegény gyerekeknek tanulási lehetőséget biztosítsanak.” Magyarországon a kiegyezés után az állam magához vonta az oktatás ügyét, ezért a katolikus iskolák esetében a hangsúly kifejezetten a katolikus szellemiségű oktatásra helyeződött. Az iskolák államosításával az oktatási rendszert a marxista–leninista ideológia szerint kívánták működtetni.
Az egyházi iskolák visszaigénylésének lehetősége 1991-től nyílt meg. „Ekkor már az egyházi iskola funkciójának középpontjában az illető felekezet szellemében végzett nívós oktatás állt.” A katolikus nevelés feladatának segítésére alakult meg húsz évvel ezelőtt a Katolikus Pedagógiai Intézet, hiszen bonyolult feladatok jelentkeztek e téren. Szükség volt egy új hivatásbeli kultúra kialakítására, de a változó szabályok követése, a pedagógusok és a munkatársak továbbképzése, a központi adminisztráció és a gazdasági fel­adatok ellátása is olyan közös kihívást jelentett, amelyre a Magyar Katolikus Egyháznak válaszolnia kellett. Ezért jött létre a Katolikus Pedagógiai Intézet, amely azóta is hatékonyan segíti iskoláink és Egyházunk küldetésének teljesítését. „Ehhez a munkához kívánok sok sikert és áldást az intézet minden dolgozójának” – fejezte be köszöntőjét Erdő Péter bíboros.
A jubileumi ünnepségen részt vett Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára is. Beszédében kitért arra, hogy világnézetileg semleges nevelés nem létezik. Számít ugyanis, hogy milyen elvek szerint beszélünk az emberről. Ezért is fontos az az erkölcsi nevelés, amit a katolikus iskolák nyújtanak a fiataloknak.
A gálaműsor szünetében Barcsák Marianna, a KaPI intézményvezető-helyettese átadta azokat a műveket, melyek a Gyermekek a gyermekek­ért jótékonysági árverés során elkeltek. Huszonhat művet árvereztek el, ezekből több mint félmillió forint gyűlt össze. Az összeget a Pro Pedagogia Christiana Alapítvány segítségével a Szent Gellért Ösztöndíj keretében hátrányos helyzetű gyerekekhez juttatják el.

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .