Fotó: Merényi Zita
Amikor megérkeztünk a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba, az őszi családpasztorációs papi találkozó törzshelyére, már javában folyt Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor, morálteológus előadása. A kápolna megtelt, nehezen találtunk helyet. A sok fiatal között ott ültek a visszajáró, idősebb atyák is. A teremben mindenki lázasan jegyzetelt, ki papírra írt, ki számítógépbe. Idén meglepetés résztvevőkkel gazdagodott az őszi családpasztorációs találkozó hagyományos közönsége. Obbágy László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiatanára elhozta a felsőbb évfolyamok hallgatóit.
Nagyon fontos, hogy jegyesoktatásunk ne csak az életvezetés kérdéseivel foglalkozzon, hanem mélyebb teológiai látással közelítsünk a felkészítéshez. „A házasság a Szentlélek műve, létrejötte misztérium. A mi feladatunk ennek megsejtetése, a rácsodálkozás útjának vezetése” – mondta Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke. Rámutatott: a házassági felkészítés kommunikációs és teológiai problémát is rejt: „Világunk szekularizálódik és szexualizálódik. A fiatalok ma előbb élik a szerelmet, mint ahogy megérnének egy kapcsolatra. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a nyelvezetet, amellyel át tudjuk adni azokat az értékeket, amelyek Egyházunk kincsei.” A családreferens püspök párhuzamot vont a keresztség és a házasság szentsége között: mindkettő új életre vezet, és akkor végezzük jól a jegyesoktatást, ha nem egy szép szertartásra, hanem egy boldog életre készítjük fel a házasulandókat. Bíró László szerint napjainkban az a veszély fenyeget, hogy azt kínáljuk, ami az emberek körében népszerű, amire a világ figyel, s eközben elhanyagoljuk gazdagságunkat, és ha korlátokba ütközünk, elengedjük a saját értékeinket.
Az előadások, amelyek a házasságra és a családi életre való felkészítéssel, a jegyesek és a fiatal házaspárok kísérésével foglalkoztak, más-más szemszögből közelítették meg a mai gyakorlatot. Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor, morálteológus a házasság és a család utáni vágy felszításáról, a teológia és az életvezetés kapcsolatáról, a szentségek és a családi élet viszonyáról, a házasság szentségének dinamikus jellegéről és a keresztény boldogságfogalomról beszélt. Hangsúlyozta, fontos, hogy az esküvő ne csupán egy társadalmi esemény legyen, hanem a házasság szentségének felvétele.
Örömhírként adjuk-e át a házasságról szóló tanításunkat? Hogyan válhat a házasságra való felkészítés a hit átadásának lehetőségévé? Ezekre a kérdésekre kereste a választ előadásában Székely János szombathelyi megyéspüspök, miközben saját felkészítési gyakorlatát is bemutatta. Egy olyan megközelítést ismerhettünk meg, amely felkészít az életre, és egyúttal a hit titkaiba is bevezet.
A főpásztor szerint a házasság szeretetközösség, s ezt a jellegét kell hangsúlyoznunk, megmutatva az embereknek, hogy csak akkor élhetünk teljes életet, ha megtanulunk szeretni. „Krisztus keresztjében érthetjük meg a szeretet titkát. A kereszt a teljes önátadást hirdeti, s ennek a totális szeretetnek a szépségét kell hangsúlyoznunk.” Ha képesek vagyunk arra, hogy pozitív fogalmakkal – tehát nem tilalmak felsorolásával – beszéljünk a házasságról, akkor azokat is megszólíthatjuk, akik nem vallásgyakorlók, de érdeklődnek az Egyház iránt. Mintegy kétszázezer ember jár misére, de ötmillió azok száma, akik nyitottak a vallás tanításaira. Őket is meg kell hívnunk, s mindig szem előtt tartva, hogy aki többet kapott, attól többet követeljünk, aki pedig kevesebbet, attól kevesebbet. Székely János a házasságra való felkészítés gyakorlatát három téma köré építi. Foglalkozik a hit kérdésével, a beszélgetések során kibontják, miért szentség a házasság; a párkapcsolat alaptörvényeinek tisztázásával életvezetési útmutatást nyújt; és kiemelten foglalkozik a gyermekvállalás, a nevelés témakörével.
Nobilis Márió előadásában ugyancsak a katekumenális megközelítés jellemezte a házasságra való felkészítés szellemiségét. A Sapientia-főiskola adjunktusa II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikájának gyakorlati alkalmazásával foglalkozott.
Roska Péter és Csépányi Gábor A magyar családokat érő bioetikai kihívások az Egyház tanításának fényében címmel tartott fórumot, amelyen nehéz kérdések – a termékenység problémái, az elváltak helyzete – vetődtek fel. Ezek esetében fontos lelkipásztori szempont a compassio, az együtt szenvedés – hangsúlyozta Bíró László.
Növekedés a hitben, növekedés a szeretetben címmel Jean-Yves Brachet domonkos szerzetes a lelkipásztornak a házasság kísérésében betöltött szerepéről, Szabó Tamás a keresztség és a házasság szentségéről, Bárány Béla a fiatal házasok kíséréséről, Nagy Károly pedig a katekumenális szellemű kísérésről beszélt. A Hodász András, Felföldi László és Gáspár István lelkipásztorok részvételével tartott kerekasztal-beszélgetés a katekumenális felkészítés elméleti és gyakorlati vonatkozásaival foglalkozott.
A találkozó zárónapja az „irreguláris” családok kíséréséről szólt. Madocsai Bea, az Emmánuel közösség tagja volt a téma előadója. Bíró László püspök szerint Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításának kell irányadóvá válnia számunkra: a gyengeségben kísérni, megkülönböztetni és integrálni. Irgalom és igazság, cselekedet és személy – egyszerre kell figyelnünk valamennyire, a harmóniára törekedve.
