Bármit tettem, semmi sem volt jó. Egykori hitoktatóm, egy mély lelkű, bátor szerzetes nővér azt tanácsolta, hogy mindennap imádkozzam az anyósomért a Szűzanyához. Mondhatom, ez nagy erőt adott, hogy a megjegyzéseket, a kioktatásokat elviseljem. Sőt, lassan ő is rájött, hogy egy irányba tekintünk. Mindkettőnk számára szeretteink boldogsága volt a legfontosabb. A negyedik gyermekünk keresztelőjének másnapján a „Mami” kórházba került, ahonnan már soha nem jött haza. Naponta bejártam hozzá, beszélgettünk, vagy csak ültem mellette, csendben fogtam a kezét. Egyszer váratlanul odafordult hozzám, és azt mondta: „Jó menyem voltál, szeretlek, és mindent köszönök.” Soha nem felejtem el, amit akkor mondott. Nagyon hálás vagyok érte, azt hiszem, ez a Szűzanya ajándéka volt.
Fülöp Józsefné
Miskolc
