„Kényszerítve éreztem magam, nem láttam más kiutat. De bárcsak ne tettem volna” – hangzik el számtalanszor azokon a segítő találkozásokon, amelyek során az abortuszon átesett, annak testi-lelki következményeit éveken, évtizedeken át szenvedő nőkön próbálnak meg segíteni. Amerikai felmérések szerint az abortusz után a nők hatvanöt százaléka szenved ebben a tünetcsoportban. Nagyon sokan nem is tudják, mi a bajuk, információ híján a felmerülő problémáikat nem is kötik az abortuszukhoz, sokszor évek, olykor évtizedek telnek el, mire rájönnek, mi is áll a tüneteik hátterében. Ha már a statisztikáknál tartunk: a megkérdezettek (akiknek hetvenkét százaléka egyáltalán nem volt vallásos!) nyolcvanöt százaléka azt mondta, meglepte őket, hogy milyen intenzív érzelmekkel reagáltak az abortuszukra. Ezek között az érzelmek között felsorolták a bűntudatot, a haragot, a gyász érzését, a megnövekedett alkoholfogyasztást, a sírást, a beszélgetésre való képtelenséget, az öngyilkossági gondolatokat, és hogy a gyerekek jelenlétét nehezen viselik, valamint értéktelennek érzik magukat. Tíz közül hatan nagyjából így fogalmaztak: „Valami aznap meghalt bennem.” Az elmúlt év őszén Majnek Antal püspök és munkatársai Kárpátalján lelkigyakorlatot szerveztek olyan nők számára, akik abortuszon estek át. A Szentírást idézve sok szó esett Isten szeretetéről. Lehetőség volt naponta részt venni a szentmisén, szentségimádáson, lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére. Természetesen ennek a lelkigyakorlatnak megvolt a nagyon sajátságos, intim jellege, ezért nincs lehetőségünk teljességében elbeszélni, mi is történt ott. Az eredményről jobb, ha a résztvevők beszélnek:
„Csak most éreztem meg, hogy Isten megbocsátott, hogy szeret. Legördült a szívemről ez a súlyos teher.” „Tudtam, hogy Isten megbocsátott, mert ő irgalmas, és meghalt a bűneinkért. De én magam nem tudtam megbocsátani magamnak ezt a bűnt sok éven keresztül. A bűntudat nem hagyott nyugodni. Most újra boldog vagyok.” „Azt hittem, a lelkigyakorlat után sikerül majd elfelejtenem meg nem született gyermekemet, de az eszembe sem jutott, hogy nyugodtan gondolhatok rá, sőt, beszélgethetek is vele. Érzem, hogy ő is megbocsátott nekem, és nem ítél el.” Ezek az asszonyok, akik valamikor bizonyos körülmények áldozataivá váltak, és akiknek mindannyiuknak megvan a maga tragikus története, meg tudtak gyógyulni, és újra Isten gyermekeinek érzik magukat. Kárpátalja után most Magyarországon is szerveznek lelkigyakorlatot Ne félj, nem ítéllek el! címmel, az abortusz miatt szenvedők számára május 13. és 16. között Máriabesnyőn, a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban. A megbeszéléseket Kovács Ferenc diakónus, Kovácsné Treer Mária gyásztanácsadó vezetik, a lelki kísérő Csernák Zoltán atya.
(A lelkigyakorlatra jelentkezni a 06-28-420 176-os telefonszámon, vagy a matersal@ invitel. hu e-mail címen lehet.)