Fotó: Lambert Attila
A kék mezes játékos az ellenfélre tapad. Talppal elhúzza a labdát, és egy jól irányzott lövéssel kapura rúgja. Gól! Kiegyenlített a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium (EKG) csapata. Nagy küzdelem folyik az esztergomi ferences gimnázium pályáján, az EKG a kecskeméti piaristák ellen játszik. A tikkasztó hőségben a nap utolsó küzdelmét vívják. Fáradtak, a szurkolók már hazamentek, és a tét sem jelentős. A nyolcadik helyért játszik a negyedik korcsoport két csapata. Mégis mindent beleadnak a küzdelembe, izgalmas mérkőzést vívnak.
A KIDS-kupán vagyunk, a Katolikus Iskolák Diák Sportszövetsége (KIDS) huszonnegyedik alkalommal megrendezett sportversenyén, amelyet pünkösd hétvégéjén tartanak, idén június 2. és 4. között, Esztergomban. Amit most látunk, az a finálé, a labdajátékok találkozója, egy egész éven át tartó versengés lezárása. Már lezajlott a többi sportág – atlétika, asztalitenisz, tenisz, szertorna, úszás, sakk, duatlon, mezei futás és vívás – valamennyi versenye. Most húsz katolikus iskola nyolcvan csapatának mintegy nyolcszáz versenyzője mérkőzik meg labdarúgásban, kosár-, kézi és röplabdában.
A versenyek több helyszínen zajlanak. Esztergom jó vendéglátó – mondja Magó Kinga, a KIDS szakmai elnöke, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanára. A város támogató hozzáállásának köszönhetően a KIDS használhatja a helyi sportcsarnokot, és a versenyek lebonyolításához anyagi hozzájárulást is kap. „Nagylelkűen és segítő szándékkal állt mellénk a városvezetés, valamint a helyi sportélet és az esztergomi iskolák vezetői” – teszi hozzá Török Csaba atya, a KIDS elnöke.
A diákok egy része, mint-egy négyszázötven fiatal, Esztergomban tölti a három napot. A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumnak és az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskolának köszönhetően jó körülmények között kapnak szállást és ellátást. Ugyanakkor sok közeli, és néhány távolabbi iskola is az ingázást választotta. Ennek hátránya, hogy a diákok nem tudnak részt venni az esti programokon, így kimaradnak a találkozás élményéből.
A KIDS célja az is, mondja Magó Kinga, hogy az ország különböző részeiből érkező katolikus iskolásoknak és testnevelő tanáraiknak ismerkedési lehetőséget nyújtson. Ezt erősíti meg Török Csaba is: a szövetség nem azért jött létre, hogy teret adjon a versenysportnak, hiszen annak megvannak a fórumai. Mi arra törekszünk, hogy a sport révén emberek találkozhassanak, és barátságok alakulhassanak ki a diákok és a testnevelők körében is.
Az lenne a jó, ha az itt létrejövő kapcsolatból különböző kezdeményezések nőnének ki, iskolák közötti találkozók, versenyek, amelyek már tőlünk függetlenül is tovább élnek.
Ezért igyekeznek igazi dzsemborihangulatot teremteni a megnyitótól kezdve a szombati, pünkösd előesti szentmisén át minden programon. Ezt segíti a közös meccsnézés, az utcabál és a tanári találkozó is. „Már az első nap után kialakul, ki kinek szurkol” – meséli Magó Kinga, Török Csaba pedig a Bajnokok Ligája meccsnézés fergeteges hangulatát dicséri.
A második napot záró szentmisén Csaba atya arra kérte a fiatalokat, tegyék fel maguknak a kérdést: Nyitott vagyok-e? Itt van körülöttem sok ismeretlen arc, kíváncsi vagyok-e rájuk? Ha nyitott vagyok, valami megszületik bennem. „Ezt a nyitott szívet kívánom nektek. Ha kinyitod a szíved, Isten működni fog benne” – biztatta a fiatalokat Török Csaba.
A KIDS története 1992 tavaszán kezdődött, amikor a magyarországi piarista gimnáziumok tanulói meghívást kaptak Olaszországba egy, katolikus iskolák közötti nemzetközi versenyre. Ezután alapították meg huszonnyolc katolikus általános és középiskola részvételével a hazai sportszövetséget. Magó Kinga édesapjától, a szervezetet 1993 és 2003 között vezető Magó Gábortól „örökölte” a diáksport iránti elkötelezettségét. Kinga 1994 óta testnevelő a budapesti Szent Gellért Gimnáziumban. „Kezdettől fogva benne voltam a szervezésben, hiszen nálunk a családi élet része volt a KIDS. Később, már tanárként, a diáksport lett a szenvedélyem. Voltak a szövetségnek nehéz időszakai is, amikor felmerült a kérdés, minek csináljuk ezt, ha csak nekünk fontos. Aztán sorra jöttek a visszajelzések, hogy a gyerekek mennyire várják a rendezvényt, sokak számára ez az egyetlen versenyzési lehetőség.”
A gondok elsősorban a finanszírozásból fakadtak. 2007-től nem a központi költségvetésből kapnak támogatást, csak pályázatok révén tudják biztosítani a rendezvényhez szükséges forrást, illetve az iskolák tagdíjaiból. „A fenntartó dönti el, mennyire támogatja a versenyen való részvételt. Természetesen a kisebb iskolák sokkal nehezebb helyzetben vannak” – avat be a működés részleteibe a szakmai vezető.
„Állandóan dolgozunk a finanszírozás javításán. Az állami szabályozás tekintetében azt látjuk, hogy az egész szektor mozgásban van. Amikor elnök lettem, a Magyar Olimpiai Bizottság alá soroltak be bennünket a két legnagyobb diáksportszövetséggel együtt. Velük semmilyen szinten nem tudtunk konkurálni, hiszen hozzájuk képest kicsik vagyunk, így szavunk sem igen lehetett. Mára a rendszer átalakult, de sem rálátásunk, sem beleszólásunk nem volt az átalakulás folyamatába. Keressük, hogyan tudnánk megvalósítani az érdekképviseletünket. Ha az éves kupaversenyeinken több ezer fiatal megmozdul, akkor kiemelt ügynek lehetne tekinteni ezt a kezdeményezést. A sportban persze mindig szerepet játszik a pénz, az érdek, de hadd éljünk azzal a naiv hozzáállással, hogy jó szellemiségre törekedve is érhetnek el eredményeket hasznos kezdeményezések.”
Az elnök és a szakmai vezető egyaránt azt hangsúlyozzák, hogy a KIDS versenyzési lehetőséget nyújt azoknak a kisebb iskoláknak is, amelyek a kieséses rendszerben működő Magyar Diáksport Szövetség versenyein nem jutnának el az országos megmérettetésig. A KIDS, mottója szellemében – „Győzni, de nem mindenáron” – nekik is esélyt ad, ugyanakkor szívesen fogadja azokat is, akik komoly eredményeket tudhatnak a hátuk mögött – a piaristák például röplabdában megnyerték a diákolimpiát –, de örömmel vesznek részt a katolikus iskolák sportszövetségének versenyein is. Török Csaba hozzáteszi: Azt, hogy örömmel, itt valóban szó szerint kell érteni. Az évadzáró finálén érzékelhető ez leginkább, itt van jelen a legtöbb gyerek. Ha kimegyek az utcára, mindenütt KIDS-csapatok vonulnak fel és alá. Lényege szerint éppen erről szól a KIDS: az örömről, a közösségi élményről, az összetartozásról.
Magó Kinga a katolikus sportélet megnövekedett súlyától remél javulást: régen a katolikus iskolák sehol sem voltak a Magyar Diáksport Szövetség versenyein. A saját szövetségünk létrehozásával foglalkoztunk akkoriban, és létesítményünk sem volt még. Ma viszont már számos sportágban tudunk nyerni vagy dobogós eredményeket elérni. Vannak olyan sportágak, amelyek csak a katolikus iskolákban működnek igazán, ilyen például a szertorna, és vívásban mi jelentjük az egyik legfőbb bázist.
A finanszírozás mellett a másik kihívást a gyerekek motiválásának kérdése jelenti. „A mai diákságot nehezebb lelkesíteni. A verseny napján például az egyik tanárnő hiába várta a csapatát a buszpályaudvaron, végül kénytelen volt lemondani a részvételt. Régen ilyesmi soha nem fordult elő, a diákok év közben azért dolgoztak, hogy bekerülhessenek valamelyik csapatba. Sokat változott a világ. De akik eljönnek, azok számára ma is fontos a KIDS. Nyolcszáz gyerek nem kevés, és mi örülünk, hogy ennyien szeretik a sportot” – mondja Magó Kinga.
Török Csaba nyíltan beszél a motiváció hiányáról, amely őt magát is érinti. „Az ember hajlamos arra, hogy idővel elszokjon a mozgástól. Kérdés az is, hogy miként lehet sportra ösztönözni minket, felnőtteket. Esztergomban nagy öröm számomra, hogy baráti körben elszántuk magunkat a rendszeresebb testmozgásra. Mindannyiunk számára problémát jelent a mozgáshiány. Olyan társadalomban élünk, amelyben egyre kevesebb szükség van a helyváltoztatásra. Régen, ha találkozni akartunk valakivel, el kellett menni az illetőhöz, ma elegendő ehhez egy csevegőprogram és egy webkamera. A technológia nagyszerű dolog, de egyvalamit nem adhat meg: a személyes találkozás élményét. Nem baj, sőt, sok tekintetben hasznos, hogy világunkban számos technikai újítás vesz körül bennünket, az is jó, hogy mára az életben maradáshoz már nincs szükség olyan nagy fizikai küzdelemre, mint néhány száz évvel ezelőtt. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezünk a testi mivoltunkról ebben a világban. Vissza kell találnunk hozzá. Mégpedig azzal az örömmel és lelkesedéssel, amelyet bátran eltanulhatunk a KIDS-kupán részt vevő fiataloktól.
