Fotó: Székesfehérvári egyhámegye
A liturgián a fegyház vezetősége és tizenhat fogvatartott vett részt. „Húsvét után együtt ünnepeljük Krisztust, aki magára vette bűneinket, hogy mindnyájunknak segítsen a vétkeinktől való megszabadulásban. Úton vagyunk az öröm felé, amely a földi lét bezártságából és nyomorúságából az örök boldogságba vezet” – kezdte a fogvatartottaknak mondott beszédét a megyés püspök.
Az evangélium szavaihoz kapcsolódva Spányi Antal elmondta: „Mindannyiunk számára jól ismert a hitetlen Tamás története, aki három éven keresztül Jézus mellett volt, hallotta szavait. »Ember így még nem beszélt« – mondta az apostol, aki látta Jézus csodáit, a halottak feltámasztását. Mégis, amikor Péter, János és a szent asszonyok tanúságot tesznek arról, hogy Krisztus – aki ott vergődött a kereszten, aki kilehelte a lelkét, és akit eltemettek – feltámadt, Tamás nem hiszi el. Egyedül ő az, aki a sötétség, a hitetlenség, a magányosság, a szörnyű bezártság hatására nem mer hinni. Isten azonban, aki jó, megkeresi őt, és azt mondja neki: nézd meg a sebeimet, és győződj meg róla, hogy vagyok. Majd hozzáteszi: többé ne légy hitetlen, hanem hívő. Tamás, akinek szíve és lelke mélyén ott volt a láng, hinni kezd. Ezt a lángot alapként, biztos pontként kell hordoznunk az életünkben, mindenféle helyzetben” –buzdított a püspök.
A főpásztor beszélt még a feltámadt Krisztusról, aki így köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek!” Ez a köszöntés pontosan háromszázhatvanötször szerepel a Bibliában, tehát naponta ezt üzeni nekünk az Úr. „Lehetnek a körülményeink olyanok, amelyek nem megfelelőek a békére, de mindig vágyódunk a béke után, akár itt, a börtön falai között, akár a kinti világban. Szent Pált elfogják, kalodába zárják, megverik, tömlöcbe kerül, gyalázatos módon elbánnak vele. De ő zsoltárokat énekel a börtönben is, így nyeri el először a belső szabadságát, majd fizikai szabadulását is.” A megyés püspök végül arra biztatta a jelenlévőket, hogy amint Szent Pál megőrizte hitét és belső nyugalmát, szabadságát, úgy őrizzék meg magukban a jót. „Belső »várkastélyunkat« építsük az Úr számára kedves otthonná. Az imádság, a jó magaviselet, a Biblia olvasása által mindannyiunk lelkében visszhangozzék: békesség nektek!” – fejezte be beszédét Spányi Antal püspök, majd átadta a fogvatartottaknak vitt ajándékot, egy megáldott porcelánangyalt, hogy segítse és védje a börtön lakóit. Azt kívánta a megjelenteknek, tartsák meg életük belső kincseit, vigyék közelebb Istenhez az életüket, hogy bemehessenek majd az örökkévalóság boldogságába. Ne feledjék, hogy családjuknak és a társadalomnak szüksége van rájuk.
A büntetés-végrehajtási intézet megbízott parancsnoka, Szeidl Tamás ezredes a szentmise végén elmondta, az intézet kinyitotta az ajtókat a felekezetek és az egyházak képviselői előtt, hogy támogassák az ott dolgozók és a fogvatartottak céljait, hogy a börtönlakók közösségi emberekké váljanak, s szabadulásuk után sikeresen illeszkedjenek vissza a társadalomba.
Tornyai Gábor börtönlelkészi szolgálatában számos feladatot lát el, a szentmisék és a hitoktatás mellett egyéni és közösségi lelkigondozást is végez. Arról beszélt, ez a zárt világ olyan, akár egy kis város élete, kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek szüksége van a másikra. Az intézetben dolgozók számára is fontosak a visszajelzések, a velük való törődés is lényeges része a lelkipásztori szolgálatnak.
