A pápa a 47. világnapra kiadott üzenetében – melynek témája összhangban van a papságnak szentelt év alapgondolatával – arra szólítja fel mindazokat, akiket az Úr meghívott szőlejébe, hogy újítsák meg hűséges válaszukat, különösen ebben a papi évben, amelyet a Szentatya az arsi plébános halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Vianney Szent János ugyanis a papok és plébánosok számára mindig időszerű példaképet jelent. Az ószövetségi próféták tudatában voltak annak, hogy életükkel tanúságot kell tenniük mindarról, amit hirdetnek. Jézus küldetésével arról tett tanúságot, hogy Isten mindenkit szeret, megkülönböztetés nélkül, különös figyelmet fordítva a legkisebbekre, a bűnösökre, a kirekesztettekre, a szegényekre. Istennek és üdvösségtervének legfőbb tanúja Jézus. Péter hivatása is testvére, András tanúságtétele nyomán született. András, miután találkozott a Mesterrel, szükségét érezte, hogy Péternek is elmondja: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Fölkentet – és elvitte Jézushoz.” Isten szabad és ingyenes kezdeményezése várja azok tanúságtételét, akik elfogadták meghívását, hogy így az isteni meghívás eszközei legyenek. Ma is ez történik az egyházban: Isten a küldetésükhöz hű papokat új hivatások ébresztésére küldi Isten népe szolgálatára. A pápa ezután a papi élet három fontos szempontjára hívja fel üzenetében a figyelmet: minden papi és szerzetesi hivatás alapvető és felismerhető eleme a Krisztussal való barátság. Mivel a pap „Isten embere”, ezért mély benső kapcsolatot kell ápolnia Istennel, szeretetében maradva, szavát hallgatva. Az ima az első tanúságtétel, amely hivatásokat ébreszt. A papi és megszentelt élet másik jellemzője a teljes önátadás Istennek. János apostol első levelében olvassuk: „Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.” Jézus nyomán minden megszentelt életet élő embernek kötelessége, hogy törekedjék az Istennek való teljes önátadásra. Ebből fakad képessége, hogy a lelkipásztori szolgálatára bízottakért dolgozzék. Végül a szeretetközösség az a harmadik elem, amely nem hiányozhat a papok és az Istennek szentelt személyek életéből. „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” A pap legyen nyitott mindenki felé, segítsen a megosztottság leküzdésében, legyen képes az ellentétek és meg nem értések elsimítására, a sértések megbocsátására. A papok mutassanak példát a karitatív tevékenységre és a testvéri együttműködésre. XVI. Benedek pápa ezután idézi elődjét, II. János Pált, aki szerint a papok élete a hivatások első és legbőségesebb forrása. Azt lehet mondani, hogy a papi hivatások a papokkal való találkozásokból születnek – írja üzenetében a Szentatya. A szerzetesek és szerzetesnők léte Krisztus szeretetéről szól, ha hűségesen követik életükben az evangéliumot, és az „ellentmondás jeleivé” válnak a világ számára. Követni Krisztust a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség erényeiben – ez az Istennek szentelt élet eszményképe: tanúságtétel arról, hogy Isten abszolút elsődleges helyet tölt be mind személyes életünkben, mind az emberi történelemben. Minden pap, minden Istennek szentelt férfi és nő hivatásához híven továbbadja azt az örömét, hogy Krisztust szolgálják. Minden keresztényt felszólítanak, hogy válaszoljanak az életszentség egyetemes meghívására. A személyes tanúságtétel, az egyes élethelyzetekben hozott konkrét döntések bátorítják a fiatalokat, hogy ők is elkötelezzék magukat. Amint a szent arsi plébános példája tanúsítja, az ilyen pap hívei megtanultak imádkozni. XVI. Benedek pápa végül azzal a kívánsággal zárja üzenetét, hogy a hivatások világnapja legyen értékes alkalom sok fiatal számára, hogy megfontolja hivatását, bizalommal és készséggel válaszolva a hívásra. Szűz Mária, az egyház Anyja óvja a hivatások legkisebb csíráját is mindazok szívében, akiket az Úr közvetlen követésére hív meg.
