Fotó: Merényi Zita
A pátriárka Orbán Viktor miniszterelnök meghívására érkezett Magyarországra. Az eseményen jelen volt Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára is. Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a szír katolikus egyház fejét és a jelen lévő méltóságokat, köztük Alberto Bottari de Castello pápai nunciust.
Fodor György prorektor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára arab nyelvű köszöntését követően III. Ignác József pátriárka kifejezte köszönetét a meghívásért. Megrendítő szavakkal vezette be, miről szól az előadása: „Egy dráma közepén élek, veszélyben van az egyházam és a Közel-Kelet keresztény közössége.” A civilek elleni terrortámadások nyomán egész régiók néptelenednek el – tette hozzá. Származása is jól tükrözi a Közel-Kelet összetett, tragédiákkal terhelt történelmét: a szíriai Haszakában született, ahová szülei Törökországból menekültek az első világháború idején.
A közel-keleti dráma régóta zajlik, és tragikus következményekkel jár az etnikai és vallási kisebbségek számára – hangsúlyozta az előadó. Régebben a keresztények a muszlimokkal azonos jogokkal rendelkeztek. Egy ideje azonban számos régióban támadások érik őket: 2015 júniusában például egy libanoni, zömmel keresztények lakta faluban nyolc öngyilkos merénylő végzett mészárlást. Az apostolok idejében született egyházak híveinek száma a jelenkori anarchia következtében egyre csökken Irakban és Szíriában is. A szír katolikus pátriárka Ferenc pápát idézte, aki arra figyelmeztetett, nem fogadhatjuk el, hogy valaki az Úr nevében gyilkoljon, hiszen Isten maga a szeretet.
Az iraki helyzetről szólva a pátriárka megállapította, hogy az országban az első öbölháború előtt békében éltek a keresztények. Felelevenítette, hogy amikor az egyik pünkösdkor ellátogatott Karakosba, tizenötezren gyűltek össze ünnepelni. A Moszul délkeleti részén fekvő nagy monostorok a fiatal zarándokok kedvelt célpontjai voltak, mert nyugalmat találtak ott az emberek. A keresztényekkel szembeni bizalmatlanság 1991-ben, az öbölháborúval kezdődött: a vallási kisebbségekhez tartozók félni kezdtek, és közülük sokan elhagyták az országot. A Szaddám Huszein idejében bevezetett szigorúbb iszlám törvények hatására már ebben a korai időben megindult a keresztények elvándorlása. Amikor 2003-ban a nyugati szövetségesek megdöntötték a rezsimet, káoszba süllyedt az ország, és az anarchia azóta is tart, ráadásul leginkább a kisebbségeket sújtja.
Amikor 2014-ben az Iszlám Állam megostromolta Moszult, a leggyengébbeket támadta. Nem feledhetik, amikor N betűvel jelölték meg a keresztények házait abban a városban, ahol ezer éven át éltek együtt a keresztények a muszlimokkal. (A Koránban ugyanis a naszara szóval jelölik a názáreti Jézus követőit – a szerk.) 2015. június 10-e óta nincs templomuk, holott Moszulban korábban negyven templom, monostor és szeminárium működött. A keresztények tanultak voltak, jó körülmények között, békében éltek. Álmaik azonban szertefoszlottak: ma több ezer család él lakókocsikban, kis lakásokban, a puszta túlélés reményében. A pátriárka a jelenlegi iraki helyzetet az 1915-ös népirtáshoz hasonlította, és szomorúan állapította meg: a 2003-as második öbölháború óta a nyugati világ nem tudott békét hozni Irakba. Azóta a keresztények hatvan százaléka elhagyta az országot: otthonaikat, földjeiket elveszítették, szétszóródva élnek a világban.
III. Ignác József pátriárka felidézte, hogy amikor 2013-ban az Egyházak Világtanácsa genfi konferenciáján a szíriai keresztények helyzetéről beszéltek, a nyugati vezetők végre felismerték és beismerték, mennyi rosszat tett a Nyugat Szíriában. Az egyházfő véleménye szerint azonban felelősségüket nem a megfelelő hangsúllyal állapították meg, hanem úgy nyilatkoztak róla, mintha csak egy rövid kaland lett volna, holott százezrek haltak meg.
A szíriai konfliktus 2011-ben kezdődött, amikor a lázadók diktatórikus eszközökkel akarták megdönteni a vezetést. A pátriárkák reformokat szerettek volna, de nem erőszakos eszközökkel. Figyelmeztették is a Nyugatot az összetett szociálpolitikai helyzetre. A pátriárka külön felhívta a figyelmet arra, hogy az arab országok nem szervezték meg a menekültek befogadását, noha kultúrájuk közelebb áll a menekülőkéhez.
A háború alatt százhúsz templomot romboltak le Szíriában. Más kolostorok mellett Homszban elpusztították az ősi Szent Elian-kolostort, feldúlták a szent sírját. Palmürában a szír katolikusok templomát is megtámadták. Hogy lehet, hogy Aleppóban, ebben a híres, ősi városban az Iszlám Állam lerombolhatta a templomokat? – tette fel a gyötrő kérdést. Maronita, katolikus, ortodox és más keresztény templomok estek az esztelen pusztítás áldozatául, de mecsetek is, így a híres Omajjád-mecset. Véleménye szerint a kelet-aleppói történésekről a nyugati média nem megfelelően tájékoztatott.
A keresztények tizennégy évszázadon keresztül éltek a Közel-Keleten, ez idő alatt sok volt a vérontás a történelmükben. Ha a földi javakat keresték volna, nem tudtak volna megmaradni ebben a térségben – állapította meg az egyházfő. Hozzátette, büszkék a vértanúikra, ugyanakkor nagy szükségük van nyugati testvéreikre, hogy megakadályozzák az ősi keresztény közösségek kiirtását. Múltbeli megmaradásuk véleménye szerint annak köszönhető, hogy a szultánok és a kalifák bölcsen elfogadták a keresztényeket, mert keményen dolgozó, békés, országukhoz hűséges embereknek tartották őket.
Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a térség rendezését egy ötvenhét országot tömörítő csoport, az Iszlám Együttműködés Szervezete akarja végrehajtani: támadás ez a vallásszabadság, az egyház és az állam különválasztása ellen, és még nehezebb helyzetbe hozza a keresztényeket.
A pátriárka felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos lenne segíteni a Ninivei-fennsíkon élő keresztényeket, akiket elüldöztek földjeikről, házaik több mint felét felégették. Az iraki központi kormányzatnak biztonságos zónát kell kialakítania a keresztények számára, hogy a visszatérők tanulhassanak, dolgozhassanak. Szíriában is erre van szükség, ami nehezebb, de nem lehetetlen. Az egyházfő véleménye szerint még van remény arra, hogy újra felépíthessék az életüket. Fontosnak tartja, hogy a Nyugat beszüntesse a lázadók fegyverekkel és anyagiakkal való támogatását.
Beszéde végén a szír katolikus pátriárka köszönetet mondott Magyarországnak, amiért felemeli szavát a keresztények védelmében.
Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár az előadást követően elmondta: fontos, hogy az emberek megismerjék az ezernégyszáz éve helyben lakó üldözött keresztények sorsát. Hangsúlyozta továbbá: a nemzetközi közösségnek és a központi kormányzatoknak garanciákat kell biztosítaniuk arra, hogy a keresztények visszatérhessenek a szülőföldjükre.
