Néhány év múlva, amikor meglátogatta őket, egyesek nyilvánosan kétségbe vonták apostoli tekintélyét. Emiatt alá kellett húznia, hogy nem saját elhatározásából hirdeti az evangéliumot, hanem Isten ösztönzésére. Isten igéjét előtte nem fedi lepel, mert a Szentlélek felfedte neki annak értelmét mindabban, ami Jézus Krisztusban történt. Ezért tudja teljes szabadsággal megélni és hirdetni azt. Az ige lehetővé teszi számára, hogy közösségre lépjen az Úrral, Jézussá alakuljon, és így az Úr Lelke, a szabadság Lelke vezesse őt. A feltámadt Jézus továbbra is – ugyanúgy, mint Pál korában – a Lélek révén működik a történelemben, különösen a keresztény közösségben. Nekünk is megadja, hogy megértsük az evangélium teljes újdonságát, és szívünkbe vési, hogy életünk törvényévé váljék. Nem kívülről ránk erőltetett törvények vezetnek bennünket. A keresztényt saját belső életének lényege mozgatja, melyet a Szentlélek ültetett a szívébe a keresztség által. A Lélek hangja vezeti, és ő Jézus szavait ismétli, tárja fel teljes szépségükben, az élet és az öröm kifejeződéseit. Rámutat, hogy ma is időszerűek, megtanítja, hogy hogyan éljük, és egyidejűleg erőt is ad hozzá, hogy gyakorlattá váltsuk. Maga az Úr az, aki Szentlelke által eljön, hogy bennünk éljen és cselekedjen, élő evangéliummá alakítson minket. Ez tehát az igazi szabadság, ha az Úr vezet minket, az ő Lelke, az ő igéje! Egyúttal ebben áll énünk legigazibb megvalósulása is. Tudjuk viszont, hogy ahhoz, hogy a Szentlélek működjék, teljes készséggel kell hallgatnunk őt. Készen arra, hogy – ha szükséges – megváltoztassuk gondolkodásmódunkat, és teljesen azonosuljunk azzal, amit mond. Az ember könnyen enged a nyomásnak, és hagyja, hogy a társadalmi szokások és elvárások rabszolgájává váljon, amiből hibás döntések fakadhatnak. Ahhoz, hogy megéljük az e havi életigét, meg kell tanulnunk határozottan nemet mondani a rosszra, ami a szívünkben születik, valahányszor engedünk a kísértésnek, és olyan viselkedést veszünk fel, amely nem az evangélium szerint való; és meg kell tanulnunk biztos igent mondani Istennek mindig, amikor arra hív bennünket, hogy igazságban és szeretetben éljünk. Így felfedezzük majd a kereszt és a Lélek közötti kapcsolatot, ok-okozati összefüggést. Minden vágás, minden metszés, minden önzésünkre kimondott nem új fény, béke, öröm és szeretet forrása lesz, belső szabadság és önmegvalósítás: kitárt kapu a Lélek előtt. Így ő ebben a pünkösdi időszakban még bőségesebben el tud árasztani ajándékaival, és vezetni tud bennünket: Isten igaz gyermekei leszünk.
