Ott voltak a vádaskodók, akik előtt egyetlen cél lebegett: próbára tenni az Urat az igazság hangoztatásával, ugyanakkor elítélni a bűnös nőt is. Jól felépítettek mindent, végiggondolták érvelésüket, és biztosak voltak a sikerükben. De ott voltak a bámészkodó emberek, akik várták a történtek kifejlődését. Hányféle érzelem lehetett bennük! Együttérzés, részvét, gyűlölet és az erkölcsi rend helyreállításának vágya. Milyen csodálatosan mutatja be Urunkat az evangélista! Éppen tanított, amikor a vádaskodók az asszonnyal megérkeztek, és félbe kellett szakítania tanítását. Mennyire méltóságteljes és fenséges a viselkedése. Nyugodt, határozott, és pontosan tudja, hogyan kell az emberek csoportjaihoz fordulnia. Nem véletlen, hogy eloldalognak a vádlók, de még a kíváncsiskodók is. Az Úr egyedül maradt az asszonnyal. A hang, amellyel hozzá fordul, egyszerre megbocsátó, irgalmas, de kemény is: Nem ítéllek el, de többet ne vétkezzél. Az evangélista itt befejezi a történetet – ehhez nem kell semmit hozzáfűzni. Urunk ugyanezt a bűnbocsátó hatalmat átadta egyházának. Az asszony lelkületét mindannyian megtapasztaljuk. Mindenkinek le kell térdelnie, hogy bűneit megvallja: a pápának, a püspöknek, a papnak és a világi hívőnek egyaránt. Mindenki átérzi azokat a kétségeket, amelyeken az asszony keresztülment. Senkinek sem könnyű bevallania vétkét, elismernie a maga nyomorúságát. Hát még abban az esetben, amikor esetleg hosszú évek terhével kell belépnie a gyóntatószékbe. A gyóntató pap pedig nem a saját nevében, hanem Urunktól kapott felhatalmazással fogadja a bűnbocsánatért esdeklőt. A bevallás és a lelki beszélgetés döntő hatással lehet az élet további vitelére. Ennek a nagyböjti lelkületnek legszebb összefoglaló tanítása az úgynevezett kiengesztelődési eucharisztikus imában található meg. A liturgia az imádság formájában mondja el mindazt, amit a szentírási szakaszban már hallottunk: Te egyre tökéletesebb életet kívánsz tőlünk, és szüntelenül megbocsátást kínálsz, a bűnösöket magadhoz hívod, hogy bizalommal hagyatkozzanak megbocsátó szívedre, hiszen te vagy, Istenünk, az irgalmasság és a jóság. Bár sokszor megszegtük a szövetséget, amelyet kötöttél velünk, te mégsem fordultál el tőlünk, és felbonthatatlan új szövetséggel kapcsoltad magadhoz a világ népeit Szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Most jóságodból a kegyelem és a kiengesztelődés idejét éljük, mert megadod népednek, hogy Krisztusban életre támadva hozzád térjen. Fohászunk pedig már az átváltoztatás után hangzik el: Segíts minket, hogy együtt készüljünk országod eljövetelére addig az óráig, amíg majd eléd állhatunk; hogy szentek lehessünk a szentek között a mennyben. Ha a terhek letételével járjuk a megtérés útját, méltón halljuk Krisztus papjától: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.
