Lengyelország 3,6 millió eurót fordít a Chopin-bicentenárium ünneplésére, amely összegből nagyvonalú építészeti alkotások és rangos zenei események valósulhatnak meg. Március 1-jén nyílt meg a varsói Chopin Múzeum, ahol a világ legnagyobb Chopin-kéziratgyűjteménye és a művész életét kísérő számos emléktárgy látható. Február elejétől látogatható a Chopin Center, az (audio)- könyvtárat, Chopin életművét kutató intézetet és konferenciatermeket magában foglaló intézmény. Chopin és Európája címmel augusztusban nyit a 6. Nemzetközi Chopinfesztivál, októberben pedig megtartják a 16. Nemzetközi Chopin-zongoraversenyt. A Varsói Filharmonikusok koncertsorozatot indítanak a világ legnevesebb zongoravirtuózaival: többek között Lang Lang, Martha Argerich és Daniel Barenboim lép pódiumra. A Chopin-évforduló megnyitójaként Bécs egyik kedvence, Daniel Barenboim – a West-Eastern Divan Orchestra alapítója, a milánói Scala vezető karmestere, a Bécsi Zenebarátok tiszteletbeli tagja – két frenetikus sikerű koncerttel, Chopin ismeretével és fáradhatatlanságával örvendeztette meg a Musikverein közönségét. Keze alatt minden egyes zongoramű önálló, színes világként elevenedett meg, elegánsan és finoman kilépve a gravitáció bűvköréből, széles érzelmi skálán mozogva, „kortárs felfogásában” szinte a tonalitás határait feszegetve. A szinte extázis állapotába került közönség a művészt újabb és újabb ráadásra inspirálta. Egy honorárium, két koncert! Barenboim hét ráadás után szerény eleganciával zárta le a zongorát, jelezvén, a legszebb élmény is véget ér egyszer. Chopin feltétel nélkül adta át magát saját hangszerének. „A zongora második énem!”- mondta, amikor virtuozitása titkáról faggatták. Hetvennégy kompozíciója közül hatvanöt zongorára született, és csupán hat zongoraszóló melletti zenekari kíséretre. Mily ellentmondás! Míg korának egynémely „szakembere” Chopin zenei mélységét hiányolta és tetszetős melódiákat író szalonkomponistának tartotta, önkritikus és igényes zenei állásfoglalását az alig huszonegy éves Schumann a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung 1831. decemberi számában lelkes bókkal méltatta: „Sohasem hallottam nevét, de Uraim, le a kalappal, Chopin egy zseni!” Bécs már a XIX. században is Chopin-tisztelő volt. Nemcsak azért, mert Chopin mesterei, Elsner és Hummel zenei vonatkozásukban kötődtek a bécsi klasszikusokhoz; a tizenkilenc éves Chopin tehetségét a zenészvilág itt már „mély meghajlással” üdvözölte. 1829-ben Chopin engedett a csábításnak, és „Zenés Akadémiát” adott a Kärntnertortheaterben. Az Allgemeine Theaterzeitung koncertjét méltató német kritikusa szerint: „A fiatalember tehetsége, brillírozni nem kívánó szerénysége és diszkrét játéka mellett is érezhető, bár játéka kissé halk.” Mire Chopin könnyed szarkazmussal állapította meg: „Játékom talán túlságosan is delikát a német fülnek, hiszen ott egykönnyen a billentyűk közé csapnak.” Chopin Mozart-variációit, amely első bécsi látogatása alkalmával született és Lengyelországon túli elismerését is megalapozta, Schumann elemezte az említett lipcsei lapban: „Hangjai alatt szinte látni véltem Mozartot száz akkordot ütve, Leporello kacsintott rám, Don Juan repült fehér lepelben szemeim előtt, végre valami értelmes muzsika!” Chopin jól mulatott a recenzió olvasásakor: „A tisztelt kolléga lelkesedésében oly gondolatokat interpretált ártatlan hangjegyeimbe, melyek komponáláskor meg sem fordultak fejemben.”
