Május: Az élet ajándék, az új élet érkezése öröm. Az „anyának érzem magam” madáchi sorok örömet és reményt kifejező szavait ma mégis sokszor fenyegetettségként éljük meg. Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Jn 16, 16-23, Ter 2,18-23. Májusi mottónk és szentírási szakaszaink sokrétű üzenetet és különleges aktualitást hordoznak. Szerte Európában tombol az életellenesség: a felnőtt gyermek bepereli az orvost, de akár az édesanyát is, amiért neki a világra kellett jönnie; a szomszédos Ausztria Legfelsőbb Bíróságánál kártérítést ítéltek meg egy fogyatékosan megszületettnek, mert megszülethetett. A sajtó hangos a vitától, lehet-e a gyermek káresemény. Szerencsére hazánk Legfelsőbb Bírósága még ellenáll e jövőt romboló áramlatoknak. Babráljuk az életet. Angliában megjelent az első ember-állat klón, az életellenes demagógiák pedig lecsapódnak a hétköznapok szintjére: van ország, ahol a nőknek húsz százaléka már nyíltan kijelenti, hogy egyáltalán nem akar gyermeket.
Hívom a családokat a Szűzanya hónapjában az élet, az édesanyák, a nők tiszteletére. Jézus édesanyjában egyszerre tiszteljük a szüzet és az édesanyát, a tisztaságot és a termékenységet. A szüzesség és az anyaság egyaránt az elmélyült kapcsolatok állapota. XVI. Benedek pápa szerint a tisztaság intenzív kapcsolatot jelent. Mondjunk köszönetet ebben a hónapban különösen is az élet ajándékáért, az édesanyák áldozatos életéért, az édesapákért, az orvosokért és szerzetesekért, pedagógusokért, és még sorolhatnánk, mindenkiért, aki sokat tesz az életért. Hol és hogyan találkoztál környezetedben életellenességgel? Hogyan válik korunk látszólagos nőkultusza mögött a nő használati tárggyá, a „használd és dobd el” szemlélet áldozatává?
Minden, a természetfeletti valóságot elismerő kultúrában, legyen az többistenhívő, bálványimádó vagy egy Istenben hívő, az életet ajándéknak tekintik. Még a csupán a természeti valóságot elfogadó, materialista világnézet is elismeri, hogy az emberi élet minőségileg különbözik minden más élettől. A növényben van növekedés, szaporodás, érzékenység; az állatban ehhez járul az ösztönös ismeret és reakcióképesség, az emberre azonban jellemző a szellemi tevékenység és a személyesség. Az ember fölfogja mind a kozmoszt, mind a történelmet. Szellemével és szabad akaratával élete magára a létre és a szellemi értékekre irányul. A teremtéstörténet a maga jelképes nyelvén ezt az igazságot fogalmazza meg, amikor leírja, hogy az ember megismerve és elnevezve az élővilágot nem talált magáhozillő társat. Csak egy másik ember lehet méltó hozzá, aki hozzá hasonlóan test, szellem és lélek egysége, aki személy. Amikor pedig megérti, hogy a másik által lesz teljes a saját élete, felujjong: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! (Ter 2,23)
Ezek a szavak azt jelentik, hogy a két nem ontológiailag összetartozik, nem lehet kiragadottan csak nőről beszélni a férfi nélkül. A két nem feltételezi, kiegészíti és kölcsönösen támogatja egymást. Az ember lényegéhez tartozik a társára való nyitottság. Abból, hogy a nő a férfitől származik, azt is kiolvashatjuk, hogy a férfi a kezdet karakterisztikáját hordozza, a nő pedig a beteljesedését. Ez a különbözőség szükséges az egységhez, e nélkül nem jöhetne létre a nemek közötti találkozás.
Milyen az a család, ahol mintaszerű a nemi szerepek elfogadása, ahol jól működik a férfi és női együttmunkálkodás?Az emberi élet megjelenése, a gyermek érkezése öröm. Örülnek a szülők, a rokonok és a jó barátok. Vagy talán mégse? Nem jelent-e az újszülött újabb nehézségeket a meglévők mellé, értelmetlen terhet, gondot, sokszor megoldhatatlan feladatokat? Ki tudja, mi vár rá, milyen, talán megoldhatatlan feladatok elé állítja a szülőket? Öröm ez? A beláthatatlan jövőtől való félelem aggasztotta a tanítványokat is: „Mi az, amit mond: »egy kis idő«? Nem értjük, mit beszél!" A gyermek teret, időt foglal és pénzbe kerül, mindegyikből kevés van. Gazdasági válsággal küszködik a társadalom, hiányzik a kiszámítható biztonság, az élet vállalása sokakat megriaszt, bizonytalanná tesz. Jézus életközelségéről tesz tanúságot, amikor a szülő nő öröméről és fájdalmáról szól. Sokan a húsvéti misztérium képét látják ebben a jézusi képben: a fájdalomból élet születik. Bátorítás ez a kép. Merjünk kockáztatni, küzdelmeket vállalni az életért. Minden születésben megújul a húsvét titka: a szülés fájdalmában felragyog az élet öröme. Idézzetek fel olyan eseteket, amikor ti vagy valaki a környezetetekben megtorpant a váratlanul jelentkező élet hírétől, aztán szomorúsága mégis örömre változott.
Ahol az emberi életet óvják, becsülik és szolgálják, ahol tisztelik az ötödik parancsolatot, ahol törekednek az élet elajándékozásának elveire épülő erkölcsiségre, ott teret nyer az élet kultúrája. II. János Pál pápa sokszor figyelmeztetett: valamennyien felelősek vagyunk az élet kultúrájának terjedéséért, azért, hogy földünkön ez a kultúra váljék uralkodóvá. Ehhez az szükséges, hogy a családok és a házaspárok áldásként fogadják a gyermeket, a társadalom pedig tegyen meg mindent, hogy a gyermekvállalás ne teher, hanem öröm lehessen. Vannak ebbe az irányba mutató pozitív jelek, például az élet- és magzatvédő mozgalmak aktivitása, az életsegítő központok létrejötte, a bioetikának és a gyógyítás tudományának fejlődése, a halálbüntetés- és háborúellenesség, az életminőség és az ökológia iránt megnövekedett figyelem. Ugyanakkor a halál kultúrája folyamatos programokkal és „tudományos” módszerekkel támadja az életet és az élethez való jogot. Korunkban törvényes kereteket alkotnak az életellenes magatartásformáknak (például az abortusz, az eutanázia, sőt gyermek-eutanázia törvénybe iktatása). Az élet elleni döntéseknek kedvez az egyén és a közösség gazdasági kilátástalansága, a jövőtől való félelem, a magány, a súlyos szenvedések. A halál kultúrájának gyökere, hogy azokban, akik Isten létezéséről nem akarnak tudomást venni, megfogyatkozott az ember és az élet tisztelete, hogy a társadalom elmerül az anyagi javakban és elveszíti a természetfölötti iránti érzékét.
Milyen életvédő kezdeményezéseket ismertek? Mikor és hogyan tudtatok ti magatok tenni az életért, például bátorítani egy gyermeket váró édesanyát?
A szerző az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Legyünk szavunkkal, tetteinkkel, egész lényünkkel az élet evangéliumának következetes hirdetőivé!” Hívom a családokat az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. Az áprilisi kérdés: Ki volt az, aki Jézusra mutatott ezzel a felszólítással: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”? A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, például két névből csak az egyik – felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat „Szentírás éve” jeligével az Új Ember Kiadó címére küldjék: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 1. vagy e-mailben a biblia@ujember. hu címre. Beadási határidő: május 22.
