Amikor nincs másunk, mint imádkozó jelenlétünk látszólagos tehetetlensége. Kérdések egymás után… Aztán kiderül, az aggodalom tapasztalathiány, talán gyengeség. Hiszen a kis templomban nincs különbség, nincs elesett és erős, „csak” az örömhírt megélő, ünneplő közösség. Az Irgalmas Jézus-kápolna oltárában a világnaphoz kapcsolódva helyezték el Szent Faustina nővér ereklyéjét. Itt celebrálta Udvardy György az ünnepi szertartást, amelynek keretében a betegek szentségét is kiszolgáltatta. A segédpüspök homíliájában a szenvedés fel nem fogható értékéről és értelméről szólt. A szenvedés távlatáról, amely az embertől az Isten titkán át a szolgálatig, az üdvösséges felajánlás misztériumáig vezet. A „miértekkel” ostromlott Isten válaszol: Krisztus által soha el nem múló élettel ajándékozza meg az embert. A Budapesti Katolikus Kórházlelkészség részéről Janig Péter köszönte meg a szolgálatban részt vevők munkáját, a befogadó egészségügyi intézmények vezetőinek nyitottságát. A főváros harmincnégy kórházából jelenleg huszonegyben működik szervezett lelkipásztori szolgálat, huszonhárom pappal és száztizenkilenc beteglátogatóval, akik sorába szeretettel várják a további önkénteseket. Végül egy tanúságtétel hangzott el. Viktória tavaly túlélt egy vérmérgezést, pedig életben maradásának esélyét csökkentette, hogy rákbetegsége miatt kemoterápiás kezelés alatt állt. Megtapasztalta az egyéni és közösségi ima erejét, a csodát. Sorstársainak azt üzente: ne csak a gyógyulásért fohászkodjanak, ajánlják fel életüket Istennek. Szavai Pilinszkyt igazolták: „A szenvedés nem kisebb mestere a léleknek, mint a legtisztább felismerések nyújtotta elragadtatás.”
