A terület a történelem során bizonyos fokig a különböző kultúrák közötti híd szerepét töltötte be. Hol egyiptomiak, hol kánaániták, (akiket az 1929-es ugariti ásatások óta ismert meg a tudomány), hol a filiszteusok (a Bibliából is ismert indoeurópai nép) uralták. Több mint öt évezreden át találkoztak itt világrészek kereskedői, írástudói és tisztviselői. A tömjén- és mirhakereskedelem fontos útja is erre vezetett. Nagy Sándor makedón uralkodó Krisztus előtt 332-ben hódította meg Gázát mint stratégiailag fontos övezetet Egyiptom felé. A kereszténység természetesen hamar elterjedt ezen a vidéken is, görög kolostorok emelkedtek. A VII. századtól ezt a térséget is elérte az arab muzulmán hódítás. A lakosság többsége azonban nem tekintette ezt hódításnak, mivel ennek révén szabadultak meg a bizánci birodalom egyre nyomasztóbb adóterheitől. 1948-tól egyiptomi terület volt, Izrael 1967-ben, a „hatnapos háború” során megszállta. Az övezetben mintegy másfél millió palesztin él, közöttük mintegy ötezer keresztény, nagyrészt görög ortodox. A latin szertartású katolikusok mindössze háromszázan vannak. Plébániájukat Manuel Mussalam vezeti.